Sziasztok! Megérkeztem az új résszel, remélem tetszeni fog. Próbálok sietni, de a nyár azért elveszi sz időmet rendesen... A másik blogomra is igyekezek megírni a részeket, de most csak ez van kész. :D Jó olvasást, remélem elnyeri a tetszéseteket!
-Miről akarsz beszélni? - kérdezem, de előre tudom a válaszát.
-A rehabról - feleli, én meg felsóhajtok. Ez az, amit nem akarok. Vele beszélni arról a helyről, ahol két hónapot is lehúztam.
-Mondd - fonom össze a karom a mellkasom előtt - ne kímélj.
-Örülök annak, hogy végül elmentél. Tényleg sokat jelentett. Tudod... nem tudnám elviselni, ha egy ilyen hülyeség miatt... szóval egy ilyen miatt halnál meg.
-Elmentem, két hónapig szenvedtem, most pedig itt vagyok. És, hogy tudd, az egész csak Joey miatt volt - felelem. - Meg miattad -ismerem be, mert Nora nélkül, most épp az ágyon ülve nyomnám magamba a gyógyszereket.
-Ezek szerint nem is fogsz visszaszokni rá - mosolyodik el megkönnyebbülten, de elhúzom a számat.
-Azt nem ígérhetem meg - csóválom meg a fejem, mire a nővérem szikrázó szemekkel pillant rám.
-De. Ígérd meg, hogy soha nem leszel függő! Semmiben! - követeli, én pedig vállvonogatva felállok.
-Előre megmondom, hogy nem ígérek meg semmit. Ez alatt az idő alatt a drogokról is lemondtam, de az az elmélet, hogy a drog rosszabb, mint a gyógyszer, tegnap éjszaka megdőlt - állok meg előtte. - A gyógyszerekről lemondtam. A drogról nem - jelentem ki határozottan, Norá-nak meg elkerekedik a szeme. Sosem mondtam neki ellent ilyen témában.
-Elmondom egyszer, de fogd fel - mondja. - Ha még egyszer rászoksz valamire, engem soha többet nem fogsz látni.
-Miért jó az, ha nekem nem?
-Sokkal jobban lennél, ha nem lennél függő.
-Nem lennék jobban, Nora. Tudod... neked van férjed, és egy fiad. Na meg, ugye a kutyáitok. Nekem ezek kimaradtak az életemből eddig, és ahogy magamat ismerem, ki is fognak. Lehet, hogy még csak 21 éves vagyok, de ha eddig senki nem jött, már nem is fog.
-De! Baszd meg Chris, hidd már el, hogy igenis, kellesz valakinek! Ott vannak a rajongók!
-Nem akarok rajongóval járni. Egy éjszakára jók, de másra nem - vágok közbe. - Nekem csak ez van, érted? A zene, a drog, az egy éjszakás kalandok, a pia, és a bulik! Ha valaki olyan jön, érte megváltozok. Esetleg.
-Miattuk változz meg, ha miattam nem is - mutat az ajtó felé, de tudom, a srácokra gondol.
-Miattuk? Te viccelsz? Ugyan ilyenek! Ők is benne voltak abban, hogy drogozni kezdjek!
-Hagyd ott a bandát. Akkor nem sodornak rosszba.
-Figyelj, Nora. Egyszer mondom el. Nem hagyom ott a bandámat, mivel ők a családom. A legjobb barátaim. A zenekarom! Lehet, hogy rosszba sodornak, de ők nem követelik, hogy legyek angyal! Ők elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Te nem.
-Olyan vagy, mint egy elbukott rocksztár - sziszegi, és kilép a szobából. Maga mögött becsapja az ajtót, én pedig utána megyek.
-Mert elbukott rocksztár vagyok - motyogom, mielőtt a többiek kis körébe ülök. Joey rögtön odafut hozzám, és nevetve az ölembe ül.
-Miről akarsz beszélni? - kérdezem, de előre tudom a válaszát.
-A rehabról - feleli, én meg felsóhajtok. Ez az, amit nem akarok. Vele beszélni arról a helyről, ahol két hónapot is lehúztam.
-Mondd - fonom össze a karom a mellkasom előtt - ne kímélj.
-Örülök annak, hogy végül elmentél. Tényleg sokat jelentett. Tudod... nem tudnám elviselni, ha egy ilyen hülyeség miatt... szóval egy ilyen miatt halnál meg.
-Elmentem, két hónapig szenvedtem, most pedig itt vagyok. És, hogy tudd, az egész csak Joey miatt volt - felelem. - Meg miattad -ismerem be, mert Nora nélkül, most épp az ágyon ülve nyomnám magamba a gyógyszereket.
-Ezek szerint nem is fogsz visszaszokni rá - mosolyodik el megkönnyebbülten, de elhúzom a számat.
-Azt nem ígérhetem meg - csóválom meg a fejem, mire a nővérem szikrázó szemekkel pillant rám.
-De. Ígérd meg, hogy soha nem leszel függő! Semmiben! - követeli, én pedig vállvonogatva felállok.
-Előre megmondom, hogy nem ígérek meg semmit. Ez alatt az idő alatt a drogokról is lemondtam, de az az elmélet, hogy a drog rosszabb, mint a gyógyszer, tegnap éjszaka megdőlt - állok meg előtte. - A gyógyszerekről lemondtam. A drogról nem - jelentem ki határozottan, Norá-nak meg elkerekedik a szeme. Sosem mondtam neki ellent ilyen témában.
-Elmondom egyszer, de fogd fel - mondja. - Ha még egyszer rászoksz valamire, engem soha többet nem fogsz látni.
-Miért jó az, ha nekem nem?
-Sokkal jobban lennél, ha nem lennél függő.
-Nem lennék jobban, Nora. Tudod... neked van férjed, és egy fiad. Na meg, ugye a kutyáitok. Nekem ezek kimaradtak az életemből eddig, és ahogy magamat ismerem, ki is fognak. Lehet, hogy még csak 21 éves vagyok, de ha eddig senki nem jött, már nem is fog.
-De! Baszd meg Chris, hidd már el, hogy igenis, kellesz valakinek! Ott vannak a rajongók!
-Nem akarok rajongóval járni. Egy éjszakára jók, de másra nem - vágok közbe. - Nekem csak ez van, érted? A zene, a drog, az egy éjszakás kalandok, a pia, és a bulik! Ha valaki olyan jön, érte megváltozok. Esetleg.
-Miattuk változz meg, ha miattam nem is - mutat az ajtó felé, de tudom, a srácokra gondol.
-Miattuk? Te viccelsz? Ugyan ilyenek! Ők is benne voltak abban, hogy drogozni kezdjek!
-Hagyd ott a bandát. Akkor nem sodornak rosszba.
-Figyelj, Nora. Egyszer mondom el. Nem hagyom ott a bandámat, mivel ők a családom. A legjobb barátaim. A zenekarom! Lehet, hogy rosszba sodornak, de ők nem követelik, hogy legyek angyal! Ők elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Te nem.
-Olyan vagy, mint egy elbukott rocksztár - sziszegi, és kilép a szobából. Maga mögött becsapja az ajtót, én pedig utána megyek.
-Mert elbukott rocksztár vagyok - motyogom, mielőtt a többiek kis körébe ülök. Joey rögtön odafut hozzám, és nevetve az ölembe ül.
-Olyan leszek, mint Chris bácsi - jelenti ki, én meg mosolyogva a fülébe súgom.
-Csak anyád előtt ne legyél olyan.
-Oké - röhög, és fejbe dob az Oli-tól elkobzott labdával. - Játszhatok a gitárodon?
-Játssz - veszem a kezembe azt a hangszert, ami a kanapénak van támasztva, és kicipzározom a tokot. - Mennyi az idő?
-Fél hat. Indulnunk kell, ha időben oda akarunk érni - válaszolta Andy, Mark pedig a kezemet megragadva felránt a földről. Gyorsan bedobálom egy sporttáskába pár pólót, gatyát, és egy pulcsit is, majd miután végzek elrakom a tokjába a kedvenc, fekete-piros gitáromat, és a banda után indulok.
-Jöttök? - nézek vissza a nővéremékre, mert a jelenlétükre igazán számítok. Tényleg elcsesztem, ha most nem jön el velem.
-Igen, de csak azért, hogy ne adjatok neki drogot - biccent Nora Joey felé, én pedig elmosolyodok. - De nem bocsátok meg - teszi hozzá.
-Majd meg fogsz - legyintek, és kilépek a házból. Bezárok, és a kocsim felé indulok, ami mellett Oli és Mark ácsorog. - Ti jöttök velem? - kérdezem, bár a választ tudom, mivel a többiek már beültek a másikba.
Csak bólintottak, és beszálltak a hátsó ülésre. Á, szóval én vezetek.
-Ki lesz a főzenekar? - érdeklődöm, de hátulról csak morgást hallok. - Veletek meg mi van? - röhögök fel, mert még soha nem volt olyan, hogy 5 perc alatt nem kaptam tőlük agybajt.
-Joey - morogtak mindketten, én meg csak legyintek.
-Ismerek nála fárasztóbb kölyköket is. Joey semmi hozzájuk képest - vonom meg a vállam, ők meg felnyögnek.
-Te hogy bírod?
-Andy-vel nőttem fel. Andy meg velem. Szerinted?
-Jó, felfogtam - csóválja a fejét Mark, és kinyitja az ajtót, mert időközben elértük a bejáratot. A hátsót, mivel nekünk arra kell bemennünk.
A cuccaimat, és a gitáromat a kezembe kapva indulok meg a bejárat felé, főleg azért, hogy kiderítsem, kik játsszanak utánunk. Könnyen átjutunk a szekrényeken (fekete biztonságiak) és a folyosón végighaladva, benyitunk az utolsó ajtón, amire nagy betűkkel felírták: KILL YOURSELF.
A többiek ruhái már itt vannak, gondolom azokat a kanapén fekvő Travis-szel hozatták be, mint úgy általánosságban minden ilyet.
-Na? - tárja szét a karjait a menedzserünk. - Ezt mind én intéztem.
-Jó - felelem szűkszavúan, és a táskámat felkapva elvonulok a fürdőbe, hogy felébredjek a koncert előtt.
Lehámozom magamról a ruháimat, és a földre dobom őket, mivel nem találok semmit, amire rakhatnám. Gyorsan beállok a kabinba, és magamra engedem a forró vizet, ami perzseli a bőrömet. Ellazulok attól, hogy végre víz ér, főleg ott, ahol a kedvenc focicsapatom játékosai szoktak fürödni. Legalább húsz percig folyatom a vizet, kizárva a dörömbölő srácokat, a nyafogó Norát és Joey-t, csak a gondolataimat, és a víz csobogását hallom.
-Gyere már ki baszd meg Chris! Mondd, hogy nem lőtted be magad! Christian Reed, most azonnal toldd ki a képed az ajtón, vagy esküszöm, hogy szarrá verlek! - ordít Andy elvesztve minden türelmét, én pedig kelletlenül kiszállok a kabinból, és egy törülközőt a derekam köré tekerve kilépek a többiekhez.
-Még élek, nem lőttem be magam - szólalok meg. - Most pedig vagy itt fogok öltözni, és úgy, hogy most teljesen meztelen vagyok, vagy visszaengedtek még 10 percre, és összekaparhatom magam teljesen. Motozz meg, nincs nálam drog.
-Menj, de siess - sóhajt fel Trav, én meg sarkon fordulok, és bevágom magam mögött az ajtót.
-Fél hat. Indulnunk kell, ha időben oda akarunk érni - válaszolta Andy, Mark pedig a kezemet megragadva felránt a földről. Gyorsan bedobálom egy sporttáskába pár pólót, gatyát, és egy pulcsit is, majd miután végzek elrakom a tokjába a kedvenc, fekete-piros gitáromat, és a banda után indulok.
-Jöttök? - nézek vissza a nővéremékre, mert a jelenlétükre igazán számítok. Tényleg elcsesztem, ha most nem jön el velem.
-Igen, de csak azért, hogy ne adjatok neki drogot - biccent Nora Joey felé, én pedig elmosolyodok. - De nem bocsátok meg - teszi hozzá.
-Majd meg fogsz - legyintek, és kilépek a házból. Bezárok, és a kocsim felé indulok, ami mellett Oli és Mark ácsorog. - Ti jöttök velem? - kérdezem, bár a választ tudom, mivel a többiek már beültek a másikba.
Csak bólintottak, és beszálltak a hátsó ülésre. Á, szóval én vezetek.
-Ki lesz a főzenekar? - érdeklődöm, de hátulról csak morgást hallok. - Veletek meg mi van? - röhögök fel, mert még soha nem volt olyan, hogy 5 perc alatt nem kaptam tőlük agybajt.
-Joey - morogtak mindketten, én meg csak legyintek.
-Ismerek nála fárasztóbb kölyköket is. Joey semmi hozzájuk képest - vonom meg a vállam, ők meg felnyögnek.
-Te hogy bírod?
-Andy-vel nőttem fel. Andy meg velem. Szerinted?
-Jó, felfogtam - csóválja a fejét Mark, és kinyitja az ajtót, mert időközben elértük a bejáratot. A hátsót, mivel nekünk arra kell bemennünk.
A cuccaimat, és a gitáromat a kezembe kapva indulok meg a bejárat felé, főleg azért, hogy kiderítsem, kik játsszanak utánunk. Könnyen átjutunk a szekrényeken (fekete biztonságiak) és a folyosón végighaladva, benyitunk az utolsó ajtón, amire nagy betűkkel felírták: KILL YOURSELF.
A többiek ruhái már itt vannak, gondolom azokat a kanapén fekvő Travis-szel hozatták be, mint úgy általánosságban minden ilyet.
-Na? - tárja szét a karjait a menedzserünk. - Ezt mind én intéztem.
-Jó - felelem szűkszavúan, és a táskámat felkapva elvonulok a fürdőbe, hogy felébredjek a koncert előtt.
Lehámozom magamról a ruháimat, és a földre dobom őket, mivel nem találok semmit, amire rakhatnám. Gyorsan beállok a kabinba, és magamra engedem a forró vizet, ami perzseli a bőrömet. Ellazulok attól, hogy végre víz ér, főleg ott, ahol a kedvenc focicsapatom játékosai szoktak fürödni. Legalább húsz percig folyatom a vizet, kizárva a dörömbölő srácokat, a nyafogó Norát és Joey-t, csak a gondolataimat, és a víz csobogását hallom.
-Gyere már ki baszd meg Chris! Mondd, hogy nem lőtted be magad! Christian Reed, most azonnal toldd ki a képed az ajtón, vagy esküszöm, hogy szarrá verlek! - ordít Andy elvesztve minden türelmét, én pedig kelletlenül kiszállok a kabinból, és egy törülközőt a derekam köré tekerve kilépek a többiekhez.
-Még élek, nem lőttem be magam - szólalok meg. - Most pedig vagy itt fogok öltözni, és úgy, hogy most teljesen meztelen vagyok, vagy visszaengedtek még 10 percre, és összekaparhatom magam teljesen. Motozz meg, nincs nálam drog.
-Menj, de siess - sóhajt fel Trav, én meg sarkon fordulok, és bevágom magam mögött az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése