~ 8.

Megint kedd, megint rész. Itt a rész, jó olvasást!

Este tízkor kapom csak fel a basszusgitáromat rejtő tokot, majd a mobilomat, és a cigisdobozomat is elsüllyesztem a zsebemben. A kulcsot elveszem a bejàrati ajtó mellett lévő kampóról, és bezárom magam mögött.

Lassú léptekkel haladok a stúdiónk felé, ami előtt Jessica, a hely ribanca álldogál, prédára vàrva. Amint megpillant, elmosolyodik, és felém veszi az irányt. Fájdalmasan felnyögök, mikor mellém ér, és méteres műkörmeit végighúzza a felkaromon. Kiráz a hideg ott ahol hozzám ér, és bár ritkán mondok ilyet, ezt a nőt tutira nem húznám meg.

-Szia Christian - mondja, mire morgok valami köszönés félét, és egy kicsit meglökve kikerülöm.

A hosszú folyosón végigmegyek, és kopogás nélkül benyitok az utolsó ajtón, amin kacskaringós betűkkel a Kill Yourself felirat áll.

-Sziasztok - lépek beljebb, és elhelyezem a sarokba a sötét tokot, ami a kedvenc piros gitáromat rejti. -Mióta vagytok itt? - érdeklődöm, mert már mindenki csak bámul ki a fejéből.

-Tudod Chris... az este az tág fogalom - grimaszol Oli, Mark pedig kinyújtja a középső ujjait. Trav követi a példáját, Andy pedig a hátamra ugrik, és úgy újságolja el a hírt, miszerint mi fellépünk. Nem mintha nem tudnám.

-Csekkoltátok a zenét? - kérdezem, mikor letelepszem a dohányzóasztalon fekvő laptop elé.

-Nem - rázzák a fejüket, én meg a youtube-on keresem meg azt a számot, amit ma már hallgattam. Jó, nem csak azt az egyet...

Könnyen megtalálom, és màr el is indítom, közbe pedig a srácok reakcióit figyelem. Andy elismerően biccent, Oli ritmusra mozgatja a fejét, Travis-nek a szeme csillog, pont, mikor mi játszottunk neki először. Mark-on semmit nem látok, ő csak a képernyőt bámulva figyeli a tagokat.

-Na? - nézek körbe.

-Király - mosolyodik el Andy. Oli csak a hüvelykujját emeli a magasba, Mark pedig meghajol a gép előtt, ezzel jelezve: a banda elnyerte a tetszését, Trav pedig vigyorogva összecsapja a tenyerét.

-Húzzatok gyakorolni - mutat a menedzserünk az üveg mögött lévő szobára, ahol a dob és Oli gitárja már vár ránk. A tokot felemelve bemegyek a kis szobába, és ott várom meg a többieket, akiknek még valamit el kellett intézniük. Nem értem, hogy nekem miért kell itt rohadnom, amíg ők valamit szervezkednek, de így legalább nyugodtan el tudtam szívni egy nikotinrudat, amit természetesen Travis készletéből csórtam. Ez szokásom, amikor nincs a közelben, hiszen az irodájában ha nincs húsz doboz, akkor egy sincs. Kényelembe helyezem magam az 'L' alakú kanapén, aminek bármely részéről tökéletes rálátás nyílik a tévére. Várom, hogy visszajöjjenek a srácok, közbe mélyeket szívok a cigiből, és hosszan tartom lent a káros anyagot a tüdőmben. A füst, ami kitalál a számból, a mennyezet felé igyekezik, de az út felénél semmivé foszlik. A lábamat a dohányzóasztalon pihentetem, amin, a két koszos tornacipőn kívül a laptop és egy hamutartó is fekszik. 

Egy óra múlva térnek csak vissza, vigyorogva, mint a tejbe tök. Zavartan pillantok fel az X-Box karról, amivel a tévében futkosó pici embereket irányítom. Meg sem szólalnak, helyette egyből az üveg mögötti helyiségbe mennek. Követem őket, és csak akkor szólalnak meg, mikor belépek közéjük.

-Melyik számokat játsszuk? - néz fel a dobok mögött Mark, mire Oli izgatottan ugrálni kezd, Andy pedig a mikrofonnal a kezében futkos fel-alá.

-Mit vettek be? - nézek a dobosra, aki vállat vonva csak annyit felel:

-Semmit. Csak izgatottak.

-Mert? - kérdezősködöm tovább, mire Oli végre megszán és elém lép.

-Billie Joe Armstrong ott lesz a fellépésen. Ha tetszik neki a zenénk, a következő albumunkat az Adeline fogja kiadni. Trav szervezte le nekünk, pont itt lesz valami miatt.

-Ezt nem hiszem el - motyogom meglepetten, mivel mindig is csodáltam az énekest, akivel most, akár szemtől-szemben is találkozhatunk. Ráadásul ha tetszik neki minden, még Amerikába is megyünk. - Akkor viszont állítsuk össze a számlistát. Úgy, mintha nem tudnánk, hogy itt lesz.

- A Kill Yourself lesz a kezdőszám - szólal meg Andy, én pedig kitépek egy lapot a szoba közepén heverő füzetből, és írni kezdek. - A második most is a Never never.

-A harmadik a Don' Leave me, a negyedik pedig a Hate me - folytatja Oli

-Oké, eddig 3 saját, és egy feldolgozás szám. Jöhet még egy feldolgozás, ami legyen a... Sweet Child O' Mine - vágja rá Mark.

-Aztán a Kill me, és a Longview. És már is benne van egy Green Day szám a listában. Már csak hármat kell összeszedni. Például az I don't care.

-Ez eddig nyolc - számol Oli, én meg vadul bólogatni kezdek. - Ebből három feldolgozás. Ha lesz még egy, és egy saját, úgy pont megvan a 10, és fölényben vannak a sajátok. Hagy válasszak én feldolgozást! - ugrál megint, mi pedig, mivel mással úgysem lehetne lenyugtatni - maximum egy könyökössel - belemegyünk. - Akkor játsszuk el a TNT-t.

-Tökély - vigyorodok el, mert tudom, ezt a számot mindannyian szeretjük. - És... legyen a Rock 'N' Roll.

-10 szám, és le is telik az időnk. Most pedig próbáljuk el őket - tapsol kettőt Andy, mire mindenki a helyére pattan, és - esetemben - behangolja a hangszerét. - Akkor, az első számmal, a Kill Yourself- fel kezdünk.

-Biztos? - nézek fel, hiszen eléggé ijesztő szám. - Kezdjünk inkább a Rock 'N' Roll- lal. Az nem ilyen elvont, sőt, az a legeredetibb. Vagyis... az a legkevésbé elvont, vagy mi.

-Oké - bólint rá Oli és Mark, Andy pedig elgondolkozva figyelt minket. 

-Legyen. Akkor nyilazd át a listán - mondja az énekes, mire a papírdarabhoz ugorva, az utolsóként leírt dalt előre nyilaztam. - Most már kezdhetjük? - fordul körbe unottan Andy, mi meg vigyorogva beordítunk egy-egy "igen"-t.

-Akkor szóljon a Rock 'N' Roll! - ordítok az előttem felállított mikrofonba, ami a hangra egy kicsit megremeg.

~ 7.

Hali mindenki! Sok idővel később, de meghoztam az új részt, és egy kevés helyzetjelentést is. 
Szóval a helyzet annyi, hogy most még pár rész erre a blogra meg van írva, de a másikra (az It's so easy!-re) nincs, és az szünetel egy ideig, mert nincsen ihletem... Viszont erre a blogra az előre megírt részeket hetente felteszem - keddenként. Remélem tetszeni fog!
Fáradtan botorkálok haza a hajnalig tartó buli helyszínéről. Félrészegen, dülöngélek a szakadó esőben, a fejemre apró cseppek hullanak, a hajam a homlokomra tapad. Az utcákon megállás nélkül rohangálnak a 15 évesek, akik azt hiszik, hogy ha megisznak egy doboz sört, már részegek lesznek.
Csak fél óra séta után érek el a házamhoz, ami előtt felsóhajtok, és a kulcsot előkaparom a zsebemből, hogy behelyezhessem a zárba. Amint hallom a kattanást már lépek is be a házba, ahol két vendégem is alszik.
Csendesen lépkedek a kanapé felé, csak azért, mert az van a legközelebb a budihoz.
A kezemmel támasztva magam, leülök a alvóhelyemre, majd sikeresen el is fekszem. Egy kicsit émelygek, de nem zavar annyira, mivel vègre el tudtam feküdni. És nem egy csajon.
Lehunyom a szemem, és már el is alszom.
Ordibálásra kelek fel, de fogalmam sincs, hogy nekem, vagy valaki másnak pofázik...Nora? Értetlenkedve kinyitom a szemem, és felülök. Megingok a hirtelen mozdulattól, így várok, amíg jobban nem leszek. A gyomrom kevereg, nekem pedig erőm sincs kimennem a vécére, így a tartalma a padlón végezte. Csak erre kapta fel a fejét a veszekedő páros, Nora és Mark. Arról, hogy Mark hogyan került hozzánk, fingom sincs.
-Jól vagy? - térdel le elém Nora.
-Fogjuk rá. Ha azt leszámítjuk, hogy most okádtam le a padlót... meg a lábam, a fejem fáj, mint az állat, és lehet, hogy elkaptam valamit egy csajtól, akkor igen, mondhatom, hogy jól - bólintottam. - De adhatnál valami fejfájáscsillapítót.
-Tessék - nyom a kezembe Mark egy bogyót, és egy pohár vizet, mire Nora szikrázó szemekkel néz rá. - Azért jöttem, hogy tudjak adni ebből, - vesz elő egy doboz gyógyszert - mert tudom, hogy ameddig Nora itt van, semmiképpen nem fogsz még fájdalomcsillapítót se kapni.
-Kösz, haver - veszem a számba a pirulát, és leöblítem egy kevés vízzel. - Kávét is elfogadnék - néztem felváltva rájuk.
-Az nincs - fordul meg a dobosunk, és elmegy. Azt még mindig nem tudom, hogy ő miért van ilyen kibaszott jól, míg én olyan vagyok, mint a mosott szar.
Nora is a fejét rázza, ezzel jelezve, hogy azt sem csinált. Gyógyszert csak veszekedés árán kapok, kávét meg sehogy. Fuck yeah.
-Utálom Mark-ot - fordít hátat a nővérem, úgy, mintha az én hibám lenne az, hogy Mark idejött azért, hogy ne dögöljek bele a fejfájásba.
-Miért? - húzom fel a szemöldököm kérdőn.
-Mert nem kellett volna gyógyszert hoznia neked. Túl veszélyes, a végém visszakerülsz az elvonóra. Ő tudja a legjobban -többek között-, hogy milyen szar volt neked az az idő. Most meg, mind a négyen, sőt, veled együtt, úgy csináltok, mintha semmi sem történt volna! - oktat ki.
-Kezdesz idegesítő lenni. Mintha az anyám lennél - röhögök fel, és beletúrok a hajamba. - Pedig... te Joey anyja vagy, nem az enyém.
-Pedig neked is kéne valaki, aki fegyelmez.
-Nem vagyok gyerek! - pattanok fel, de egyből megingok. Nora erre aggódóan mellém ugrik, és megtámaszt.
-De. Gyerek vagy még. Nagyra nőtt, zenész gyerek, aki azt hiszi, hogy felnőtt. Ha Joey felébred, lelépünk. Nem fogom végignézni, ahogy megölöd magad - bemegy a szobába, ahol a kisfiú alszik.
A konyhába igyekszem, hogy végre a szervezetembe juttassak egy bögrével az életmentő fekete italból, amit kávénak hívunk. Mivel nincs, ezért nekem kell megcsinálnom. 10 perc múlva már az étkező asztalon ülve kortyolok az AC/DC-s bögrébe öntött feketéből.
-Mi megyünk - lép be az ajtón Nora, mellette pedig Joey szomorúan néz rám.
-Sziasztok - ugrok le a padlóra, megfeledkezve arról, hogy a hirtelen mozdulatok, még mindig eléggé fájdalmasak.
Megölelem a kis srácot, akinek a szeméből könnyek folynak, de azt nem értem, hogy miért.
-Mi a baj, öcsi? - borzolom össze a haját vigyorogva, de még el sem mosolyodik.
-Anya azt mondta, hogy meg fogsz halni - szipog, mire mérgesen felpillantok a nővéremre, aki csak fintorogva megvonja a vállát.
-Nem fogok meghalni Joey. Számodra nem. Ha megunod anyádat, akkor nyugodtan gyere hozzám, várni foglak - mondom, mire felnevet.
-Szia Chris bácsi - nyom egy puszit az arcomra. Nora megfogja a kezét, és kitereli a házamból, majd amint mindketten átlépik a küszöböt, még int, és becsapja maga mögött az ajtót.
Elballagok a laptopomért, ami már teljesen poros, olyan régen volt használva. Felnyitom a gépet, és be is kapcsolom, hogy ne az üres feketeséget bámuljam.
Kell egy kutya.
Fogalmazódik meg bennem egy érzés, egy gondolat, miszerint kell egy társaság magam mellé. Nem mintha a srácok mellett magányos lennék.
Mivel a házamnak van egy nagyobb kertje -medencével-, így az állat sem lenne bezárva. Elmosolyodok, mikor a kedvenc kutyafajtámról -a németjuhászokról- nézegetek képeket az interneten.
Elmélkedésemet, a csendbe belehasító, ordító Korn szám szakítja meg, ami a telefonom csengőhangja, és a kedvenc számom egyben.
Amint fogadom a hívást, valaki ordítani kezd. Távolabb tartom a fülemtől a mobilt, amiből -a másnaposságnak köszönhetően- a fejfájást előidéző hang, még mindig hallatszik.
-Mi a fasz bajod van? - szólok bele nyúzottan. A vonal másik végéről még mindig boldog kiáltások hangzanak fel, ezzel jelezve: valami jó történt.
-Lesz még egy fellépésünk! - tájékoztat Trav, mire nekem leesik az állam. Két évig semmi, és hirtelen kettő is? Igaz, a kettő nem sok, de nekünk már ez is elég ahhoz, hogy mindent elfeledve menjünk gyakorolni a stúdióba, akár napokat is a koncert előtt.
-Előzenekar? - kérdezem, mire egy igent kapok válaszul.
-Nem ismertük őket eddig, de mint kiderült a leghíresebb magyar banda. Valami Tankcsapda. A lényeg az, hogy minket kértek fel előzenekarnak. Az összes jegy elkelt, a közönség felének fogalma sincs arról, hogy nem angolul énekelnek, a másik fele pedig Magyarország környékéről jött. Szóval lehetőségetek lesz megmutatni a tehetségeteket külföldieknek is. Csak annyi a baj vele, hogy Manchester-ben lesz, nem Londonban.
-Nem akkora baj. A lényeg, hogy Anglián belül. Milyen zenét játszanak?
-Nézz utána - feleli, a hangjából kihallatszik, hogy vigyorog.
-Betűzd le - vágom rá, mivel nekem magas, hogy hogyan írják.
-T - A - N - K - C - S - A - P - D - A - diktálja a betűket, én pedig, -mivel a laptop az ölemben fekszik - bepötyögöm a billentyűzeten.
-Köszi. Este találkozunk a stúdióban. Csá - köszönök, és egy heló után ki is nyomom.
Rákattintok a legfelső kidobott számra, ami a Köpök rátok! nevet viseli, és a képernyőt bámulva követem a klip eseményeit. Fülbemászó dallama, és szövege egyből megragad a fejemben, bár nem értem mit énekel. Hát ilyen lehet a magyaroknak angol zenét hallgatni?

~ Day 30

Hali megint!

Megint itt vagyok, a kedvenc dalomon pedig nem gondolkoztam semennyit, hiszen éjjel-nappal meg tudnám hallgatni ezt a dalt...

A kedvenc dalod (talán más, mint az első napon volt!)

Tankcsapda - Köpök rátok

April xx

~ Day 29

Hali! 

Megint elmaradtam kettővel, de nem baj, ez lesz az utolsó nap, mikor teszek fel ilyen kihívást, hiszen ma lesz vége. Ma lesz meg a harminc, aminek eléggé örülök... Egyébként a szám nem tetszik annyira, de mégis Csapda, és ma jött ki, ezért gondoltam, hogy ezt választom.

Egy dal (csak úgy, válassz egyet!!!)

Tankcsapda - A zene betemet

April xx

~ Day 28

Hali!

És megint nem kések a napi kihívással, szóval megtapsolom magam - taps, taps, taps - kackac. Egy kicsit ( kicsit?!) fáradt vagyok, mert hajnali négykor értem haza, jó pár km séta után, és félóránként rezgett a telefonom amire természetesen fel kellett kelnem... Mellesleg megint nem ennek a számnak rakom be a klipjét. Mellesleg tegnap nem láttam az X-Factort - még lehet rajta röhögni - de mondták, hogy volt benne Green Day. *-* váááá *-* Green Day *-* váááá*-* (Sorry, rohamom van)

Egy dal, ami nagyon idegesít

Mohamed Fatima - Ragyog a szívem

April xx

~ Day 27

Hali!

Újra készen van egy feladat, ez a 27. Már csak három nap és vége a harmincnak, és nem fogok minden nap jelentkezni...

Egy dal, ami felvidít

Tankcsapda - Rio

April xx

~ Day 26

Hahi!

Megint itt vagyok, a feladaton nem gondolkoztam, hiszen itt van mellettem a telefonom... szerencsére, mert tele van olyan számokkal, amiket hiba lenne nem meghallgatni minden egyes nap...

Egy dal, ami a "you" szóval kezdődik

Guns N' Roses - You Could be mine

April xx

~ Day 25

Hali!

Megint kihagytam egy napot, sajnálom, de már itt is van újra. Szóval már csak 4 nap, és kész az egész zenei kihívás, ami nem is baj, mert mindig elfelejtem... Mindegy, itt is van...

Egy dal, ami a vezetékneved első betűjével kezdődik

Green Day - Boulevard of Broken Dreams

April xx

~ Day 24

Hali mindenkinek!

Megint feladattal jövök, már a 24.-kel. Már csak hat nap, és végzek az összessel... Mindegy is. A feladat elvégzésében a telefonom segédkezett a sorrendbe állított számokkal.

Egy dal, ami a keresztneved első betűjével kezdődik

Blink - 182 - Dammit

April xx

~ Day 23

Hali!

Megint időben vagyok azt hiszem, és azt is, hogy ma jött ki az album... Mellesleg még mindig imádom, de szerintem ez nem baj. Hiszen még csak 3 napja lehet hallgatni az egészet.
A feladat egyszerű volt, azt írom, amit a youtube először kidob... És megint nem azt a számot linkelem, mert nem akarom linkelni senkinek, sehova...

Egy dal egy olyan előadótól, akit utálsz

One Direction - Best song ever

April xx

~ Day 22

Hali!

Ma is pontos voltam, igaz, egészen eddig tanultam, de hát ez a suli.
A feladat megint könnyű volt - még puskáznom sem kellett a telómból - simán tudtam, hogy mi az utolsó dal címe.

Az utolsó dal a kedvenc albumodról

The Grenma - Vajon hallja valaki a hangom?

April xx

~ Day 21

Hali!
Most időben rakom ki a 21. napot, vagy feladatot, kinek, hogy tetszik. Nem volt nehéz, hiszen az albumot tegnap már kiválasztottam. Viszont az Introt nem vettem bele, így a dal:

Az első dal a kedvenc albumodról

The Grenma - Nincsen minden rendben

Mellesleg, ha már Grenmáról van szó, valószínű, hogy a dobosuk - Matyi - pár héten belül apa lesz... Gratu! 

A másik, hogy bár az album hivatalosan holnap jön ki, de Ncore-on már megtalálható Slash - World on Fire lemeze! Egyébként már tegnap is fent volt, de a lényeg az, hogy kibaszott jó számok vannak rajta!

April xx

~ Day 20

Hahi!

Megint itt vagyok. És, már csak 10 nap, és meglesz az összes nap. Ez a feladat már nehezebben ment, mint az előző, jóval nehezebben. Nem nagyon tudtam kedvenc albumot választani, de azért csukott szemmel "ráböktem" egyre a telefonomon...

Egy dal a kedvenc albumodról

The Grenma - Kinek hiszel?

April xx

~ Day 19

Hali!
Tudom jól, hogy tegnap sem volt feladat, de ezt ma megint bepótolom. Ezen a feladaton nem gondolkoztam sokat, gyorsan meglettem vele.

A legjobb barátod kedvenc dala

Tankcsapda - Azt mondom állj

April xx

~ Day 18

Hali!
Itt a mai feladat - végre időben. Ez nem volt valami nehéz, hiszen az egyik kedvenc számom, és illik ide, hiszen szeptember van.

Egy dal, amit akarsz majd a temetésedre

Green Day - Wake me up when September ends

April xx

~ 6.

Hali! Itt az új rész, remélem tetszeni fog. Jó olvasást!

Kereken 8 órakor lépünk színpadra, teljes felszerelésben. Én egy fekete, szakadt farmer, fekete, Green Day-es póló mellett voksoltam, hozzá természetesen felzseléztem a hajam és kihúztam a szemem.

Mielőtt még felmennénk a színpadra mindenkin végignézek. Andy egy farmert, és egy sima, szürke pólót, Oli egy térdgatyát, és Nirvana-s pólót visel, Mark-on pedig a számunkra már megszokott térdgatya van csak.

Aki felvezet minket, bemondja a banda nevét, Mark pedig befut a dobok mögé, és a két dobverőt keresztezve a feje felett vár minket. Először Oli megy, utána én lépek elő a takarásból. Mark háromszor összeüti a két dobverőt, és vad tempóban játszani kezd. Utána Oli, majd én is bekapcsolódok, de Andy sehol. Az emberek ebből semmit nem vesznek észre, azt hiszik, hogy vagy én, vagy Oli énekel. 

Amikor az ének részhez érünk, Andy énekelni kezd, de még mindig nem jön elő. A refrénig még takarásban énekel, majd szép lassan fellépked a lépcsőn, a tömeg pedig felmorajlik. Eddig kellett csak figyelnem a többiekre, továbbiakban már nem olyan érdekes. 

A fejemet lehajtom és csukott szemekkel pengetem a térdemig leengedett gitáromat. Néha-néha a mikrofonhoz lépek, hogy beleordítsak egy-két szót.

-Sziasztok! - szól bele a mikrofonba Andy, én pedig tovább játszok fejből. - Ma este játszani fog itt a banda, akinek a koncertjére jöttetek, de még mindig nem tudom, hogy kik azok - mindenki egyszerre kezdett el ordítozni, valami olyasmit, hogy Coldplay. - Tehát, akkor Coldplay. Na, őket mi is meg szoktuk hallgatni. Szeretnétek hallani egy feldolgozást? 

Erre a mondatra elkezdjük a Korn-tól a Never, never-t, ami a csengőhangom is. Teljes beleéléssel játszok, semmi nem vonja el a figyelmemet a zenéről, főleg az én hangszeremről. A basszusgitárt kihallottam az egészből, minden más megszűnik körülöttem, semmi mást nem hallok. Sem a tömeget, sem a dobot, se az éneket, de a gitárt sem. Csak akkor emelem fel a fejem, mikor a számnak vége, és Andy újra megszólal. 

-Ha már két számot is eljátszottunk, gondolom akkor bemutatkozunk. A dobok mögött, a csodálatos felsőtestű Mark Hooligans látható - mondja, mire mind a hárman (én, Oli, és Andy) felröhögünk - tőlem jobbra, az elmebeteg gitárosunk, Oliver Coleman, és végül balra az elvarázsoló basszistánk, aki tegnap szabadult a rehabról... Christian Reed! - ordít a mikrofonba, én pedig mikor befejezi, közel hajolok a sajátomhoz.
-És a... - egyszerre szólalunk meg Oli-val, amin összenézve felröhögünk. - Szóval a elvarázsoló hangú énekesünk, Andrew Bennett - fejezem be, mindkét kezemmel felé mutatva. A közönség ujjongani kezd, én pedig folytatom a pofázást. - Hogy érzitek magatokat? Várjátok már a Coldplay-t? - egyöntetű igen hangzik fel a sorokból. - Tudjátok kik vagyunk? - most meg nem volt a válasz.
-Mi vagyunk a Kill Yourself! - ordítja Oli, én meg hátrálok egy kicsit, és tovább nyúzom a basszusgitárt. Oli ide-oda ugrál, Andy futkos, Mark püföli a dobot, én pedig... én pedig belemerülök az életmentő zenébe, ami a mi kezünk által jött létre.
Andy felvezényeli a Don't Leave Me című, saját szerzeményünket, én pedig elkezdem azt, amit Oli. Ugrálok, futok, pattogok, és még el is fekszem, ezek alatt pedig a szemem le sem veszem a húrokra helyezett ujjaimról.

Teljesen felszabadultan játszunk mindannyian, észre sem vesszük, hogy letelik a kiszabott időnk. Travis integet a színpad mellől, hogy mennünk kell, letelt az egy óra. 

-Mennünk kell, viszont a Coldplay fél óra múlva kezdeni fog - lépek a mikrofonhoz. - Remélem tetszett a koncertünk, és ne felejtsétek el, mi voltunk a Kill Yourself!
Mark is előrejön, és egymást átkarolva hajolunk meg. Fél perc múlva már a lépcsőn ugrálok lefelé, hogy megkérdezzem Joey-tól, hogy hogyan tetszett neki a koncert.
-Jók voltatok Chris bácsi! - csapódik nekem a fejemben említett kisfiú, és a térdemnél öleli át a lábam.
-Köszi Joey - borzolom össze a haját, mire elhúzza a száját, és nevetve tovább megy, hogy gratuláljon a srácoknak is. Egyszer majd ő fog fent állni ezen a színpadon. Vagyis nem ezen, hanem, majd azon, amit ide felállítanak.
-Sziasztok - lép be az öltözőbe egy srác, de csak a szemem sarkából látom, így fel sem ismerem. - Frank Lampard vagyok, szerintem ismertek - nyújtja felém a kezét, én pedig szájtátva megrázom. - Igen, te tuti, hogy ismersz.
-Christian Reed - rázom meg a kezét, még mindig meglepődve. A focista a többieknek is bemutatkozik, majd a kanapéra dől.
-Jó volt a koncert - jelenti ki, és végignéz rajtunk. - Szeretem az ilyen zenéket, csak a Korn áll távol tőlem - folytatja. - Még mindig nem sikerült felfogni, hogy egy focista ül az öltözőtökben? - röhög.

-Nem az a baj, hogy egy focista. Az a probléma, hogy a kedvenc focistájuk - mutat végig rajtunk Trav, így felfedve előtte a nyílt titkunkat.

-Ó. Kell autogram, esetleg közös kép? - kérdezi meg, de megrázom a fejem. - Kié a kisördög? - érdeklődik Joey-ra célozva. 

-A nővéremé - felelem. - De...te hogyhogy itt vagy?

-Gondoltam benézek - vonja meg a vállát. - Azt hiszem, hogy kezd a Coldplay.

~ Day 17

Itt van a mai feladat is. Egyébként tegnap nem nagyon voltam gépközelben, ezért nem raktam fel sem részt, sem a kihívást, de ma bepótolom mind a kettőt, szóval már jön is a rész... A feladaton még soha nem gondolkoztam, és igazából nem is olyan nagyon meghatóra szeretnék, hanem inkább valami pörgősebbre...  Vagy nem is tudom.

A dal, amire először szeretnél táncolni az esküvődön

Green Day - Oh Love

April xx

~ Day 16

Hali! 

Itt a tegnapi - és nemsokára a mai - feladat, ezután már rakom is fel a következő részt. A feladaton nem kellett gondolkoznom, hiszen most hallgattam meg előbb a számot...

Az utolsó dal, amit hallottál

5 Seconds of Summer - Don't stop

April xx

~ Day 15

Sziasztok!

Ez a mai nap utolsó feladata, és holnap erre a blogra már ki is teszem a következő részt, a következő feladattal, de csak akkor, ha sikerül géphez jutnom.

Egy dal attól az előadótól, akinek legutóbb voltál a koncertjén

The Grenma - Enyém az utolsó szó 

April xx

~ Day 14

Egy furcsa dal

Green Day - Desensitized

April xx

~ Day 13

Egy dal, amit csak úgy szeretsz

5 Seconds of Summer - She looks so perfect

April xx

~ Day 12

Egy dal, ami egy olyan emberre emlékeztet, akit utálsz

The Grenma - El se kezdd

April xx

~ Day 11

Egy dal, ami egy barátodra emlékeztet

Green Day - Boulevard of Broken Dreams

April xx

~ Day 10

Hali!

Tudom, nem raktam fel már hat napja semmit, feladatot sem, de most bepótolom az elmaradást, ma hat feladatot rakok fel.

Egy dal, ami egy családtagodra emlékeztet

Tankcsapda - Be vagyok rúgva

April xx

~ Day 9

Már megint itt vagyok, a következő feladattal - nappal. A feladat nem volt nehéz, de könnyű sem, szóval meg is lett úgy fél órával ezelőtt...

Egy dal, amiről valaki eszedbe jut

The Grenma - Néni

~

A következő részről annyit, hogy mindkettő blogomra vagy a hét végén, vagy jövő hét elején kerül fel. Addig is, remélem velem maradtok...

April xx

~ Day 8

Heló!

Mivel tegnap megint nem folytattam a zenei kihívást - és ezért bocsi - ma megint kettőt fogok hozni. A mai nap után ez egyszerűbb, mint a többi, hiszen akárhányszor ránézek a föcifüzetemre mindig énekelni támad kedvem.

Egy dal, ami folyton beleragad a fejedbe

The Grenma - Apokalipszis most

April xx

~ Day 7

Csáó!

Ma már másodszorra hozok feladatot, méghozzá a hetediket. A lényeg az, hogy már kipihentem magam, igaz még nem dolgoztam fel teljesen a tegnapi napot, amikor hármuk között álltam, és fotózkodtunk... Csongi, Matyi és Dóri a három kedvenc magyar zenészem...
A feladat pedig...

Egy dal, amit utálsz

Justin Bieber - Baby

És most kivételesen nem az adott videót linkelem (ezt a számcímet és előadót még leírni is fáj), hanem a számomra legjobb dalszöveges videót, amit maga, a banda énekese készített.

April xx

~ Day 6

Halihó!

Grenma koncert utáni lelkesedésemben meghoztam a következő feladatot, ami egyszerű volt a mai - vagyis már a tegnapi - nap után.

Egy dal, ami megnevettet

The Grenma - Mindenki

Vegyétek úgy, hogy ez még a 30.-ai nap, szóval ma délután - vagy este - jön a következő feladat. 

April xx

~ Day 5

Heló!

Hát, elérkeztem az ötödik napig... Lassan, de elérem a harmincat, és vége. De arra még várni kell... Egyébként szeretek gondolkozni ezeken a számokon... Mellesleg ez a feladat könnyen ment, nagyon könnyen. Igaz, nem szoktam sírni számokon, de ez kivétel, ha rossz kedvem van, ezt mindig meghallgatom, de nem mindig sírok rajta.

Egy dal, amitől sírni tudsz

Green Day - Wake me up when September ends

Tehát ez volt a mai feladat. 

April xx

~ Day 4

Sziasztok!

Hát, ez a 30-ból a negyedik nap és 4 nap múlva suli lesz.

Megy valaki 30-án Várpalotára az Alfa fesztiválra? Mert én megyek - Grenma koncertre - és kíváncsi vagyok, hogy ki szereti azokat a fellépőket, akik aznap lesznek. De mindegy is.

Amikor elolvastam a feladatot, egyből tudtam, hogy mit rakok ide zenének, hiszen ezen a számon mindig vigyorgok - elég hülyének néznek, ha az utcán megyek éppen.

Egy dal, amitől mindig mosolyogsz

Tankcsapda - Rio

April xx

~ Day 3

Sziasztok!

Ez a harmadik nap. A harmincból. Haladok!
Ennél a feladatnál teljesen elakadtam, hiszen fogalmam sincs mit hallgattam először. Teljes sötétség uralkodik az agyamban, ha erre gondolok, viszont akkor írok egy olyat, amit tuti, hogy nagyon kiskoromban hallottam először, olyan egy két évesen.

Az első dal, amit valaha hallottál

Edda - Kölyköd voltam

April xx

~ Day 2

Hali mindenkinek!

Megérkeztem a 2. nappal, ami sokkal egyszerűbb volt, mint az előző, hiszen emlékszem, ahogy a tesóm bömbölteti mellettem.

Az első dal, amit hallottál a kedvenc előadódtól

Green Day - Boulevard of Broken Dreams

Hát, ez lenne a mai feladat. Mint mondtam egyszerű volt, hiszen ezt a számot már 5 évesen is kívülről fújtam. Vagyis énekeltem, a lényeg, hogy tudtam a szövegét...

***

Ezen kívül még, azt szeretném leírni, hogy második helyezett lettem egy blogversenyen, amit a Nos, csak én blog rendezett. A legjobb karakter kategóriában értem el ezt a helyezést.

És egy másik versenyen is második helyezett lettem, és már megvan az interjú.

1. Mi inspirálta blogodat?

   -  Hát… igazából a kedvenc zenekaraim, vagyis a Green Day, Tankcsapda, The Grenma. Meg persze más blogok, amik miatt kedvet kaptam az irkáláshoz.

2. Mióta írsz?

   -  Igazából nem tudom. Ha jól emlékszem nagyjából két éve, de azóta eléggé sokat fejlődtem. Persze, volt olyan, amikor eléggé sokat kihagytam, és akkor inkább csak olvastam… De… ja, nagyjából két éve.

3. Van olyan karaktered amely közelebb áll hozzád, mint a többi? 

   -  A Kill Yourself-ből igazából, még nem sokat írtam, de aki közelebb áll hozzám, az talán Andy. Imádom az őt megszemélyesítő személyt is, pontosabban Billie Joe Armstrong-ot. Andy eléggé hasonlít arra, akinek elképzelek egy értelmesebb, ’80-as, ’90-es években élő zenészt.

     A másik blogomból – a It’s so easy!-ből – pedig Duff McKagan, és Slash. Igazából, őket mindig is imádtam. Meg persze Axl.

4. Volt olyan rész minek a megírása valamiért nehezebben ment? Ha igen, miért?

   -  Öhm… igazából amit most írok, az nehezebben megy, mint a többi. De egyébként sokszor van olyan, hogy megvan, hogy mi történik a rész elején, a végén, csak átvezetni nem igen tudom mindig.

5.  Jártas vagy más műfajban is? 

   -  Nem igazán. A fantasy-t olvasni szeretem, de nem tudnék megírni egy olyan blogot. Vagyis, úgy gondolom. Talán a horror az, ami még biztosan menne.

6. A karaktereid személyisége hasonlít valamennyire a körülötted lévő emberekére? 

    - Nem igazán. Általában kitalációk, bár vannak olyanok, akik hasonlítanak egy-egy körülöttem lévő személyre.

7. Kell valami alapzaj az íráshoz? Vagy inkább síri csöndben dolgozol szívesebben?

   -  Vagy csendben, vagy zenére szeretek írni. Igazából ez változó. Ha zenére, akkor is inkább a magyar számok azok, amiből ihletet merítek. Ilyen például a Grenma és a Tankcsapda. De nekik is csak bizonyos számaikra tudok "dolgozni".

8. Van valami ami motivál? 

    -  Az, hogy ilyenkor kikapcsolhatok, egy teljesen másik világba kerülök, ahol olyanok vannak, amiket szeretnék. A blogokon kívül még írok 1-2 kisebb ilyen…történet féleséget, de ezek nem komolyak. Meg persze az olvasók.

9. Ha egy negatív -nem építőjellegű- kritikát kapsz, nagyon szívedre veszed?

   -  Attól függ, hogy kitől kapom. Egyébként nem nagyon.

10. Beszélnél magadról egy kicsit? 

    -  Barna hajam van, és barna szemem, körülbelül 160 centi magas vagyok. Teljesen átlagos vagyok, csak annyiban különbözök az emberektől, hogy nem követem a divatot, a saját fejem után megyek, és szívesebben viselek sötétebb ruhákat, mint világosabbakat. Nem haladok a tömeggel. Imádok írni, és rajzolni, meg persze zenét hallgatni. A kedvencem a punk és a rock. Kedvenc zenekaraim a: The Grenma, Green Day, Tankcsapda, Paramore, Guns N’ Roses, és még csomó más. :D

Köszi az interjút Jappancsnak :D

April xx

~ Day 1

Sziasztok! 
Több helyen is láttam egy zenei kihívást, és gondoltam én is elkezdem. 30 nap, minden nap egy szám, a feltétel szerint.
A feladatok, ha valaki el akarná kezdeni:

• Day 1: A kedvenc dalod
• Day 2: Az első dal, amit hallottál a kedvenc előadódtól
• Day 3: Az első dal amit valaha hallottál
• Day 4: egy dal amitől mindig mosolyogsz
• Day 5: egy dal amitől sírni tudsz
• Day 6: egy dal ami megnevettet
• Day 7: egy dal amit utálsz
• Day 8: egy dal ami folyton beleragad a fejedbe
• Day 9: egy dal amiről valaki eszedbe jut
• Day 10: egy dal ami egy családtagodra emlékeztet
• Day 11: egy dal ami egy barátodra emlékeztet
• Day 12: egy dal ami egy olyan emberre emlékeztet akit utálsz
• Day 13: egy dal amit csak úgy szeretsz
• Day 14: egy furcsa dal
• Day 15: egy dal attól az előadótól akinek legutóbb voltál a koncertjén
• Day 16: az utolsó dal amit hallottál
• Day 17: A dal, amit majd amire először akarsz majd táncolni az esküvődön
• Day 18: egy dal amit akarsz majd a temetésedre
• Day 19: a legjobb barátod kedvenc dala
• Day 20: egy dal a kedvenc albumodról
• Day 21: az első dal a kedvenc albumodról
• Day 22: az utolsó dal a kedvenc albumodról
• Day 23: egy dal egy olyan előadótól akit utálsz
• Day 24: egy dal ami a keresztneved első betűjével kezdődik
• Day 25: egy dal ami a vezetékneved első betűjével kezdődik
• Day 26: egy dal ami "you" szóval kezdődik
• Day 27: egy dal ami felvidít
• Day 28: egy dal ami nagyon idegesít
• Day 29: egy dal (csak úgy válassz egyet!!!)
• Day 30: A kedvenc dalod (talán más lett, mint ami az első napon volt)

Tehát ezek lennének a feladatok. Én pedig akkor el is kezdem.

A kedvenc dalod

Sleeping With Sirens - Sorry

Nehéz döntés volt, hiszen amennyi kedvenc számom van, basszus... Mindegy, ez lenne az.

Mellesleg egy kis infó.

A blog következő része (mindkét blogomon) csak szeptemberben fog jönni, ez azért van, mert az utolsó héten még van nem is kevés programom. Szóval a következő rész csak szeptember első, esetleg második hetén már biztos fel fogok tölteni legalább egyet. 

April xx

~ 5.

Sziasztok! Megérkeztem az új résszel, remélem tetszeni fog. Próbálok sietni, de a nyár azért elveszi sz időmet rendesen... A másik blogomra is igyekezek megírni a részeket, de most csak ez van kész. :D Jó olvasást, remélem elnyeri a tetszéseteket! 

-Miről akarsz beszélni? - kérdezem, de előre tudom a válaszát.
-A rehabról - feleli, én meg felsóhajtok. Ez az, amit nem akarok. Vele beszélni arról a helyről, ahol két hónapot is lehúztam.
-Mondd - fonom össze a karom a mellkasom előtt - ne kímélj.
-Örülök annak, hogy végül elmentél. Tényleg sokat jelentett. Tudod... nem tudnám elviselni, ha egy ilyen hülyeség miatt... szóval egy ilyen miatt halnál meg.
-Elmentem, két hónapig szenvedtem, most pedig itt vagyok. És, hogy tudd, az egész csak Joey miatt volt - felelem. - Meg miattad -ismerem be, mert Nora nélkül, most épp az ágyon ülve nyomnám magamba a gyógyszereket.
-Ezek szerint nem is fogsz visszaszokni rá - mosolyodik el megkönnyebbülten, de elhúzom a számat.
-Azt nem ígérhetem meg - csóválom meg a fejem, mire a nővérem szikrázó szemekkel pillant rám.
-De. Ígérd meg, hogy soha nem leszel függő! Semmiben! - követeli, én pedig vállvonogatva felállok.
-Előre megmondom, hogy nem ígérek meg semmit. Ez alatt az idő alatt a drogokról is lemondtam, de az az elmélet, hogy a drog rosszabb, mint a gyógyszer, tegnap éjszaka megdőlt - állok meg előtte. - A gyógyszerekről lemondtam. A drogról nem - jelentem ki határozottan, Norá-nak meg elkerekedik a szeme. Sosem mondtam neki ellent ilyen témában.
-Elmondom egyszer, de fogd fel - mondja. - Ha még egyszer rászoksz valamire, engem soha többet nem fogsz látni.
-Miért jó az, ha nekem nem?
-Sokkal jobban lennél, ha nem lennél függő.
-Nem lennék jobban, Nora. Tudod... neked van férjed, és egy fiad. Na meg, ugye a kutyáitok. Nekem ezek kimaradtak az életemből eddig, és ahogy magamat ismerem, ki is fognak. Lehet, hogy még csak 21 éves vagyok, de ha eddig senki nem jött, már nem is fog.
-De! Baszd meg Chris, hidd már el, hogy igenis, kellesz valakinek! Ott vannak a rajongók!
-Nem akarok rajongóval járni. Egy éjszakára jók, de másra nem - vágok közbe. - Nekem csak ez van, érted? A zene, a drog, az egy éjszakás kalandok, a pia, és a bulik! Ha valaki olyan jön, érte megváltozok. Esetleg.
-Miattuk változz meg, ha miattam nem is - mutat az ajtó felé, de tudom, a srácokra gondol.
-Miattuk? Te viccelsz? Ugyan ilyenek! Ők is benne voltak abban, hogy drogozni kezdjek!
-Hagyd ott a bandát. Akkor nem sodornak rosszba.
-Figyelj, Nora. Egyszer mondom el. Nem hagyom ott a bandámat, mivel ők a családom. A legjobb barátaim. A zenekarom! Lehet, hogy rosszba sodornak, de ők nem követelik, hogy legyek angyal! Ők elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Te nem.
-Olyan vagy, mint egy elbukott rocksztár - sziszegi, és kilép a szobából. Maga mögött becsapja az ajtót, én pedig utána megyek.
-Mert elbukott rocksztár vagyok - motyogom, mielőtt a többiek kis körébe ülök. Joey rögtön odafut hozzám, és nevetve az ölembe ül.

-Olyan leszek, mint Chris bácsi - jelenti ki, én meg mosolyogva a fülébe súgom.

-Csak anyád előtt ne legyél olyan.

-Oké - röhög, és fejbe dob az Oli-tól elkobzott labdával. - Játszhatok a gitárodon? 

-Játssz - veszem a kezembe azt a hangszert, ami a kanapénak van támasztva, és kicipzározom a tokot. - Mennyi az idő?
-Fél hat. Indulnunk kell, ha időben oda akarunk érni - válaszolta Andy, Mark pedig a kezemet megragadva felránt a földről. Gyorsan bedobálom egy sporttáskába pár pólót, gatyát, és egy pulcsit is, majd miután végzek elrakom a tokjába a kedvenc, fekete-piros gitáromat, és a banda után indulok.
-Jöttök? - nézek vissza a nővéremékre, mert a jelenlétükre igazán számítok. Tényleg elcsesztem, ha most nem jön el velem.
-Igen, de csak azért, hogy ne adjatok neki drogot - biccent Nora Joey felé, én pedig elmosolyodok. - De nem bocsátok meg - teszi hozzá.
-Majd meg fogsz - legyintek, és kilépek a házból. Bezárok, és a kocsim felé indulok, ami mellett Oli és Mark ácsorog. - Ti jöttök velem? - kérdezem, bár a választ tudom, mivel a többiek már beültek a másikba.
Csak bólintottak, és beszálltak a hátsó ülésre. Á, szóval én vezetek.
-Ki lesz a főzenekar? - érdeklődöm, de hátulról csak morgást hallok. - Veletek meg mi van? - röhögök fel, mert még soha nem volt olyan, hogy 5 perc alatt nem kaptam tőlük agybajt.
-Joey - morogtak mindketten, én meg csak legyintek.
-Ismerek nála fárasztóbb kölyköket is. Joey semmi hozzájuk képest - vonom meg a vállam, ők meg felnyögnek.
-Te hogy bírod?
-Andy-vel nőttem fel. Andy meg velem. Szerinted?
-Jó, felfogtam - csóválja a fejét Mark, és kinyitja az ajtót, mert időközben elértük a bejáratot. A hátsót, mivel nekünk arra kell bemennünk.
A cuccaimat, és a gitáromat a kezembe kapva indulok meg a bejárat felé, főleg azért, hogy kiderítsem, kik játsszanak utánunk. Könnyen átjutunk a szekrényeken (fekete biztonságiak) és a folyosón végighaladva, benyitunk az utolsó ajtón, amire nagy betűkkel felírták: KILL YOURSELF.
A többiek ruhái már itt vannak, gondolom azokat a kanapén fekvő Travis-szel hozatták be, mint úgy általánosságban minden ilyet.
-Na? - tárja szét a karjait a menedzserünk. - Ezt mind én intéztem.
-Jó - felelem szűkszavúan, és a táskámat felkapva elvonulok a fürdőbe, hogy felébredjek a koncert előtt.
Lehámozom magamról a ruháimat, és a földre dobom őket, mivel nem találok semmit, amire rakhatnám. Gyorsan beállok a kabinba, és magamra engedem a forró vizet, ami perzseli a bőrömet. Ellazulok attól, hogy végre víz ér, főleg ott, ahol a kedvenc focicsapatom játékosai szoktak fürödni. Legalább húsz percig folyatom a vizet, kizárva a dörömbölő srácokat, a nyafogó Norát és Joey-t, csak a gondolataimat, és a víz csobogását hallom.
-Gyere már ki baszd meg Chris! Mondd, hogy nem lőtted be magad! Christian Reed, most azonnal toldd ki a képed az ajtón, vagy esküszöm, hogy szarrá verlek! - ordít Andy elvesztve minden türelmét, én pedig kelletlenül kiszállok a kabinból, és egy törülközőt a derekam köré tekerve kilépek a többiekhez.
-Még élek, nem lőttem be magam - szólalok meg. - Most pedig vagy itt fogok öltözni, és úgy, hogy most teljesen meztelen vagyok, vagy visszaengedtek még 10 percre, és összekaparhatom magam teljesen. Motozz meg, nincs nálam drog.
-Menj, de siess - sóhajt fel Trav, én meg sarkon fordulok, és bevágom magam mögött az ajtót.

~ 4.

Sziasztok! Itt az új rész, bár sokáig tartott, igaz, hogy nem voltam itthon, azért nem írtam :D Remélem tetszeni fog, jó olvasást!

Pont délben ébredek, a telefonom csörgésére. Kinyomom a hívást, és oldalra nézek, ahol ott fekszik a tegnapi csaj. Asszem' Ana. A sminkje elmosódott, így megmutatva az eredeti arcát, ami... egyáltalán nem szép. Elhúzom a számat és kikelek az ágyból, hogy keressek valami fejfájás csillapítót. Aha.
Semmilyen gyógyszert nem találok, és mi miatt? Ez is az miatt a kibaszott rehab miatt van! Minden gyógyszert elkoboztak, hogy tényleg ne szokjak vissza. Csak a vésztartalékomat nem biztos, hogy elvették.
Vigyorogva indulok meg a fürdő felé, ugyanis ott, a vécé mögött tárolok egy kicsit, ilyen helyzetekre. Benyúlok a résen, a vécé mögötti, falba kialakított lyukba, és sikeresen megtalálom a zacskót, amiben a dobozok vannak.
-Ez az - sóhajtok fel megkönnyebbülten. Felállok, és visszamegyek a konyhába, hogy öntsek magamnak egy pohár vizet, amivel majd leöblítem a bogyót. Néha vizet is kell inni.
Amint lenyeltem a gyógyszert, mentem felrázni az alvó Ana-t, hogy mielőbb tiplizzen le a házamból. Nem akarok egész nap a fejét bámulni.
-Ana! - lököm meg a vállát, mire a szemei kipattannak. - Reggelt.
-Viszont - dünnyögi, és felül, majd elindul megkeresni a ruháit. 5 perc múlva, felöltözve lép elém. - Nincs valami fejfájáscsillapítód?
-Nincs - rázom meg a fejem, és nem érdekel, hogy hazudok. Nem szokott.
-Azért megnézem - von vállat, és a konyhám felé tipeg, miközben én még mindig a falnak vetett háttal ülök az ágyamon. - Chris a kurva életbe, csengettek! - ordít be. Ezek szerint elbambultam. Nem is kicsit.
-Megyek - tápászkodok fel, és a bejárati ajtó felé ballagok. Semmi kedvem senkivel kommunikálni, így is megvisel a másnaposság, és a tegnapi buli.
Kinyitom az ajtót, és mivel velem egy szinten senkit nem látok lejebb pillantok.
-Szia kölyök! - guggolok le a nővérem 3 éves kisfia elé.
-Chris bácsi! - ugrál, és puszit nyom az arcomra.
-Csak simán Chris, fiam - lép elém a rég látott nővérem, Nora. - Szia öcsi - ölel meg.
-Pisilni kell! - rángatja meg a pólóm alját Joey.
-Anya majd elkísér - pillantok oldalra, ahol ott áll a szőke csaj. Meg amúgy is, nekem össze kell szednem az elszórt ruhákat. Nora csendben elsétál Joey-val a vécé felé, én pedig Ana mellé pattanok. - Tiplizz - lökdösöm az ajtó felé, hogy végre egyedül lehessek. A nővéremmel és unokaöcsémmel. 

Amint csukódik az ajtó, nagyot sóhajtva fordulok meg, és rámolom össze a szétszórt ruháimat. Mire visszaérnek a nappaliba, már a pólómat húzom fel magamra, mivel eddig csak farmer volt rajtam. 

-Hogyhogy itt vagytok? - ülök le a kanapéra, de már pattanhatok is fel, mert a telefonom őrülten kezd hörögni. - Baszd meg Andy, mi van már?

-Koncert lesz este, és neked sem ártana megjelenned. Tudod, te vagy a basszistánk.

-Travis leszervezte? - döbbenek le, mert eddig még mindig elutasítottak minket.

-Aha. Méghozzá nagy stadionba. De csak előzenekar leszünk, szóval gyere 6-ra a Stamford Bridge-hez. Tudod, a Chelsea stadionhoz.

-Oké. De mennem kell, társaságom van - pillantok a vendégeim felé. - Ha akarsz játszani, gyere ide. Gyerekkel játszunk, szóval ne alsógatyában állíts be.

-Jó. Tanultam az előző esetből, sehova nem megyek már alsóban. A nővéred is eléggé hülyének nézett, pedig már jó ideje ismer.
-Nyugodj meg, még mindig hülyének néz - vágom rá. - Siess, ha elmondom, hogy jössz, Joey jobban bepörög.
-Oké, heló - kinyomom a hívást, és visszaoldalazok a tesómékhoz. - Kértek valamit inni? - kérdem, de meglátom az asztalon lévő poharakat. Kicsit zavarban érzem magam, azért, mert a tesóm volt a legcsalódottabb bennem, mikor rehabra küldtek. - És... mi van veletek? - huppanok le a már megszokott helyemre, és beletúrok a hajamba. - Mellesleg... remélem nem baj, hogy hívtam Andy-t. Bár, Joey imádja, úgyhogy nem baj. Este lesz koncertünk - hadarom el, egy kicsit még mindig feszengve.
Ideges vagyok a saját házamban, bassza meg! Ez mi már? Elrontott az a szanaszét baszott rehab... 
-Velünk mi van? - húzza fel a szemöldökét Nora. - Te vagy ideges, most, hogy itt vagyunk. Egyébként örülök a koncerteteknek. Hol lesz?
-Stamford Bridge. Chelsea stadion, a játékosoknak bejárása van az öltözőkbe - felelem, egy kicsit nyugodtabban. Ezeket az infókat, is olyanoktól szedtem, akik már voltak ott koncerten.
-Anya! Ugye megnézhetem a koncertet? Ugye anya? Légyszi! - lökdöste meg a vállát a kis srác. Én mosolyogva vállat rántok, és várom Nora reakcióját.
-Hát...
-Gyertek nyugodtan. Hátul lesztek a színpad mögött, simán meg tudjátok nézni. Fizetni nem kell, amúgy is, csak előzenekar leszünk. Velünk jöttök, ennyi. Nem engedem, hogy ne gyertek - mondom, ellentmondást nem tűrően.
-Szasztok srácok - lép be a nappaliba Andy is, és megöleli Norá-t. Eléggé jó kapcsolatban vannak, mondjuk még gyerekek voltunk, mikor megismerkedtünk. - Mi van Joey? - ül le elé törökülésben, mire a fiú szorosan megöleli.
-Énekelj nekem, Andy bácsi! - szólal meg, mire Andy felnevet. Szereti, ha lebácsizzák. Én is, de nem mindenkitől viselem el.
-Majd este énekelek. Neked küldöm az összes számot - kacsint a rá Joey-ra, aki felnevet. - Jó gyerek vagy. Ne legyél olyan, mint Chris.
-Köszi Andy - rúgom vállon, mivel semmi kedvem előrehajolni, hogy üssem. - Joey, legyél olyan profi basszusgitáros, mint én. Ne legyél, énekes. Az énekesek puhányok - mutatok Andy-re.
-Olyan lesz, mint Oli bácsi - vág közbe az épp belépő srác.
-Nem. Olyan meg végképp ne legyél Joey. Ő egy hülye - mutatok rá, mire csak grimaszol, és megfordul.
-Mark, gyere már! - lép kettőt hátra.
-Na, akkor úgy tűnik, nem nagyon fogok tudni nyugton beszélni Chris-szel - csóválja meg a fejét a nővérem.
-De. Gyere, menjünk be a szobámba, ott lehet értelmesen is beszélgetni - felelem, és a csukott ajtó felé veszem az irányt.

~ 3.

18+
10 perc alatt is eleget ittunk már ahhoz, hogy elkezdjük figyelni a táncparketten -és esetenként az asztalon- táncikáló csajokat figyeljük. Oli gyorsan lelép valami csajt kergetni, hogy ágyba tudja vinni, mi pedig még mindig a sarokban üldögélünk.

-Te hallod, figyeld azt a fekete rövid hajú csajt! - mutat el az egyik irányba Andy, de nem látok senkit. - Várj. Az ott egy pasi - húzza el a száját. - Mindegy, elmehetne nőnek is ilyen külsővel.

Elröhögöm magam a srác balfaszságán, majd Travis felé fordulnék, csakhogy ő elment Mark-kal csajozni.

-Tudod mi hiányzott?

-Nem - csóválja a fejét az énekesünk.

-A buli, a pia, a csajok, és a kokó - sorolom, mire csak ravasz mosolyra húzza a száját, így elárulva, hogy tervez valamit. Azt én sem tudom, hogy mit, de ez a mosoly mindig is azt jelentette, hogy jó ötlete van.

-Mi van, ha azt mondanám, ezek közül, ma minden megvalósulhat? - húzza fel kérdőn a szemöldökét, aminek következtében, nekem is felfelé görbül a szám.

-Azt mondod, hogy van valamid, ami fehér, és por, és... függőséget okoz? Ami orron keresztül jut a szervezetedbe, és olyan élmény, mintha csak repülnél? Olyan cucc, ami felerősíti az érzékszerveid, amitől ellazulsz, amitől feloldódsz? Van nálad, Andy?

-Van - bólint. - Itt, a zsebemben. Ma vettem, gondoltam, jövünk bebaszni, akkor holnap, ne csak a piától legyünk szarul - von vállat, és már elő is kotorja a zsebében tárolt, porral telített zacskót. Elégedetten mosolyodok el, ahogy a kezembe adja, én pedig megforgatom az ujjaim között az említett cuccot.
Andy kiszedi a zacsit a kezemből, hogy kiborítson valamennyit az asztalra, majd egy söröskupakkal utcákat alakít ki belőle. Elővesz még egy bankót is, amit rutinosan összecsavar, és felszívja vele a két utcáját. 

A kezembe nyomja a bankót, és szép lassan a fehér por fölé hajolok. Gyorsan felszívom a nekem hagyott kokaint, és megtörlöm az orrom, ezzel eltüntetve az árulkodó jeleket. A hatás azonnali.

Az agyam, minden végtagommal együtt lezsibbad, olyan, mintha újjászülettem volna. Viszont az érzékeim felerősödnek. Az árnyékok barátságos árnyakká válnak, olyanokká, amilyenek a plüssmacik. Jobban feltűnik a ribancok lejárt, '80-as évekbeli ruhája és sminkje. Csak az a baj, hogy nem 1980-at írunk. Hanem 2014-et. Igaz, hogy ez London legelhagyatottabb része, és itt élnek azok, akik még nem olvadtak bele a világba, és nem is szándékoznak. 

Felpattanok a helyemről és a táncoló tömeg felé indulok, hogy felcsípjek valami csajt. Könnyen észreveszek, egy hidrogénhajú, miniszoknyák, topos, túlsminkelt, velem egykorú csajt, aki egyedül táncikál. A háta mögé lépve, a tenyeremet a derekára simítom, mire a fenekét az ágyékomhoz dörgöli. 

-Szia - súgom a fülébe búgó hangon. 

-Szia - fordul felém, és nem tétlenkedik, elkezdi nyaldosni a nyakamat. 

-Meghívhatlak valamire? - kérdezem, mert, ha már ilyen könnyen beadja a derekát, kapjon valamit.

-Egy pohár Jack-et elfogadok - fogja meg a kezem, és a pult felé kezd húzni.
Kérek neki az általa (gondolom) kedvelt italból, és a kezébe nyomom. Miközben iszik, a szememmel fogságba ejtem az övét, így irányítva.
-Hasonlítasz valakire - mondja, miután a pultra helyezte az üres poharat.
-Mondták már, de fogalmam sincs ki az - felelek. - Nem táncolunk? - bökök a fejemmel a tánctér felé, ahol az emberek össze-vissza ugráltak a régi, mindenki által ismert rockslágerekre.
-Tudom, hogy te nem táncolni akarsz. Én sem szándékozom. Inkább menjünk hozzád - simítja egyik tenyerét a mellkasomra, a másikat pedig a farmerem elejére.
-Csapjunk a közepébe - mondom, és szó nélkül kihúzom a bárból, hogy taxiba szállva, alig 10 perc alatt elérjünk a házamhoz. A hely előtt sorakoztak az emberekre várakozó autók, így bepattanva egyikbe a sofőrhöz hajolva elmondom a címem. Hamarabb érünk oda, mint gondoltam, így meg sem várva mit mond, a kezébe nyomom a pénzt, és a csaj kezét megfogva húzom el a bejárati ajtóig. Kinyitom, és előre engedem, majd a biztonság kedvéért vissza is zárom, mielőtt a csaj után mennék.
-Még meg sem kérdeztem a neved - szólalok meg, így ráijesztve a nekem háttal álló lányra.
-Ana vagyok - pördül meg. - Te pedig...
-Christian - amint kimondom lecsapok az ajkaira, így megakadályozva, hogy valamit is mondani tudjon még.
-Nincs rajtam bugyi - jegyzi meg, én meg elmosolyodok, és a falhoz nyomom. A nyakát kezdem el harapdálni, hogy megmaradjanak a ma este nyomai, akkor is, ha holnapra semmire nem fog emlékezni.
Könnyen lehúzom róla a pólóját, persze az ő segítségével, majd ő is elkezdi kigombolni az ingemet. Gyorsan végez vele, majd el is dobja valahova, de nem zavar, majd megkeresem. Egy mozdulattal kikapcsolom a melltartóját, Ana pedig az övemmel szórakozik, és elég nehézkesen sikerül neki kicsatolni. Besegítek neki, és a szárára ráállva kilépek belőle. Ana, nem törődve semmivel, benyúl az alsógatyámba, és simogatni kezd. Idegesít, hogy még mindig rajtam van a már szűk alsóm, így két ujjamat beleakasztom, és letolom magamról, hogy végre elérhessem a mennyországot, ezzel a kis hidrogén szőke hajú lánnyal, aki olyan könnyen adja magát, hogy az emberekben akár az is felmerülhet, hogy nemsokára meghal. Vagy csak terjeszti az AIDS-et.
Amint az utolsó ruhadarab is lekerül rólam, Ana a nyakamba kapaszkodva felugrik rám, és a lábait a derekam köré kulcsolja. Nem szakadunk el egymás ajkaitól, ha igen, akkor a másik nyakát harapdáljuk.
Nem törődve azzal, hogy rajta van még a miniszoknyája, egy lökéssel belé hatolok, ami következtében hangosan felsikít. Egyre gyorsabb tempót kezdek diktálni, egészen addig, amíg el nem érjük a célt. Mindkettőnk teste megremeg, a tagjaim lezsibbadnak, és elfekszünk a padlón. Kellemes érzés tölt el, főleg amiatt, mert ezeket az élményeket két hónapig mellőznöm kellett. Hogy rohadna ketté a rehab!
Feltérdelek, majd felnyomom magam állásba, és Ana-t is felsegítem. A szobám felé indulunk, hogy ott folytassuk azt, amit most fejeztünk be. Hagyja magát, nem is kell kérlelni, és amint elfekszek az ágyon, a térdemre ül, és kényeztetni kezdi, a még mindig álló férfiasságom.

~ 2.

Sziasztok! Kész az új rész, ami igaz, még mindig rövid lett, de remélem azért tetszik. A következő terveim szerint már hosszabb lesz, de nem tudom mikor hozom majd. Egyenlőre csak ez van, úgyhogy jó olvasást! 

Fejenként egy elszívott cigi után, lépünk csak be az ajtón, de érzem, hogy ez nem a legjobb ötlet. Amint átlépem a küszöböt máris meghallok egy hangot, ami az őrületbe kerget.
-Szia Chris - nyávog a ribanc oldalról. - Rég láttalak...
-Tudom mit akarsz, nem foglak meghúzni, már mondtam. A zenémbe se szólj bele, nem azért tartanak, hogy belepofázz az olyan dolgokba, amikről fingod sincs. Azért tartanak, hogy az embereknek legyen kit kefélniük - vetem neki oda, úgy, hogy rá se nézek.
-Baszd meg köcsög - fordul sarkon és elindul a nekünk háttal álló nagyfőnök felé. Egy puszit nyom az arcára, és ott, a folyosó közepén vetkőztetni kezdi.
-Gyertek már! - rántja meg Andy Oli és az én kezemet.
-Megyek - lépek felé, Oli viszont csorgó nyállal nézné az élő pornót. - Gyere Oli, majd máskor megnézed - szólok neki is, mire csak bólint egyet, és utánunk jön.
A Kill Yourself feliratot viselő ajtón benyitok, így meglátom a mi birodalmunkat. Innen nyílik Travis irodája, a hangszertároló, és természetesen a próbaterem is. Ez csak egy úgynevezett "pihenőszoba" vagy mi. Egy L alakú kanapé, plazmatévé, és hozzá kötött X-Box.
-Régen jártam itt - rakom le a gitáromat, és levetem magam a kanapéra. A hűtő felé nyúlok, hogy kivegyek belőle egy dobozos sört, és bekapcsolom a tévét.
-Mi tegnap. De nélküled csak jammeltünk. De született pár új szám - nyom a kezembe Mark vagy 10 lapot, amin dalszövegek vannak. Gyorsan átfutom őket, és elismerően bólintok.
-Ezek kibaszott jól sikerültek. Az én részem is megvan?
-Persze - vágta rá Andy. - Te hallod, ameddig Travis megjön felveszünk egy számot, és megyünk megünnepelni, hogy kikerültél a börtönödből.
-A luxusbörtönödből - helyesbít Oli. - Na, takarodj be szépen a gitároddal együtt, és játszd el nekünk a dalt.
-Melyiket?
-Kill Yourself - feleli Mark. - Mert szerinted melyiket? Ez a kezdőszám.
-Jó, na - mosolyodok el.
Pengetni kezdem a hangszeremet, amiből gyönyörű hangokat sikerül előcsikarnom, egyetlen mozdulatommal is.
Fél óra alatt meg van az egész, hiba nélkül, majd Mark következik a dobok mögött.
2 óra alatt kész lett az egész. Mondjuk Oli mellett nem nehéz. Alapból hangmérnöknek tanult, így, amíg mi csak pislogunk, ő tökéletesre alakítja a különböző sávokat.
-Sziasztok srácok - nyit be Travis.
Ő sem változott. Ing, farmer és napszemüveg. Ja, meg tornacipő.
-Csá - köszönünk egyszerre.
-Zúzunk bulizni! - pattan fel Oli, majd Mark is, és együtt ugrálják körül a menedzserünket. Mi hárman, mint az értelmesek nyugodtan indulunk el.
-Hova? - fordulok körbe, mert fogalmam sincs, hol van Oli kedvenc helye.
-Erre - int a gitáros, mi pedig csendben követni kezdjük. Mindegyikünk oda akar már érni, hogy nyugodtan piálhassunk, röhöghessünk. Egyszóval, hogy pörögjünk.
5 perc sem telik el, míg egy puccosnak tűnő klub elé érünk, ahol alig lézeng egy-két ember.
Könnyen bejutunk, és egyszerre indulunk meg 5 különböző irányba asztalt foglalni. Végül ahhoz ülünk, amire a legkevésbé lehet rálátni. Oli szerint itt jót lehet szopatni...
Travis fizeti az első kör piát, amit gyorsan magunkba is döntünk. Lényegtelen, hogy mi, vagy mennyi, csak annyi számít, hogy minél jobban üssön.
Hát akkor kezdődjön a buli...