~ 3.

18+
10 perc alatt is eleget ittunk már ahhoz, hogy elkezdjük figyelni a táncparketten -és esetenként az asztalon- táncikáló csajokat figyeljük. Oli gyorsan lelép valami csajt kergetni, hogy ágyba tudja vinni, mi pedig még mindig a sarokban üldögélünk.

-Te hallod, figyeld azt a fekete rövid hajú csajt! - mutat el az egyik irányba Andy, de nem látok senkit. - Várj. Az ott egy pasi - húzza el a száját. - Mindegy, elmehetne nőnek is ilyen külsővel.

Elröhögöm magam a srác balfaszságán, majd Travis felé fordulnék, csakhogy ő elment Mark-kal csajozni.

-Tudod mi hiányzott?

-Nem - csóválja a fejét az énekesünk.

-A buli, a pia, a csajok, és a kokó - sorolom, mire csak ravasz mosolyra húzza a száját, így elárulva, hogy tervez valamit. Azt én sem tudom, hogy mit, de ez a mosoly mindig is azt jelentette, hogy jó ötlete van.

-Mi van, ha azt mondanám, ezek közül, ma minden megvalósulhat? - húzza fel kérdőn a szemöldökét, aminek következtében, nekem is felfelé görbül a szám.

-Azt mondod, hogy van valamid, ami fehér, és por, és... függőséget okoz? Ami orron keresztül jut a szervezetedbe, és olyan élmény, mintha csak repülnél? Olyan cucc, ami felerősíti az érzékszerveid, amitől ellazulsz, amitől feloldódsz? Van nálad, Andy?

-Van - bólint. - Itt, a zsebemben. Ma vettem, gondoltam, jövünk bebaszni, akkor holnap, ne csak a piától legyünk szarul - von vállat, és már elő is kotorja a zsebében tárolt, porral telített zacskót. Elégedetten mosolyodok el, ahogy a kezembe adja, én pedig megforgatom az ujjaim között az említett cuccot.
Andy kiszedi a zacsit a kezemből, hogy kiborítson valamennyit az asztalra, majd egy söröskupakkal utcákat alakít ki belőle. Elővesz még egy bankót is, amit rutinosan összecsavar, és felszívja vele a két utcáját. 

A kezembe nyomja a bankót, és szép lassan a fehér por fölé hajolok. Gyorsan felszívom a nekem hagyott kokaint, és megtörlöm az orrom, ezzel eltüntetve az árulkodó jeleket. A hatás azonnali.

Az agyam, minden végtagommal együtt lezsibbad, olyan, mintha újjászülettem volna. Viszont az érzékeim felerősödnek. Az árnyékok barátságos árnyakká válnak, olyanokká, amilyenek a plüssmacik. Jobban feltűnik a ribancok lejárt, '80-as évekbeli ruhája és sminkje. Csak az a baj, hogy nem 1980-at írunk. Hanem 2014-et. Igaz, hogy ez London legelhagyatottabb része, és itt élnek azok, akik még nem olvadtak bele a világba, és nem is szándékoznak. 

Felpattanok a helyemről és a táncoló tömeg felé indulok, hogy felcsípjek valami csajt. Könnyen észreveszek, egy hidrogénhajú, miniszoknyák, topos, túlsminkelt, velem egykorú csajt, aki egyedül táncikál. A háta mögé lépve, a tenyeremet a derekára simítom, mire a fenekét az ágyékomhoz dörgöli. 

-Szia - súgom a fülébe búgó hangon. 

-Szia - fordul felém, és nem tétlenkedik, elkezdi nyaldosni a nyakamat. 

-Meghívhatlak valamire? - kérdezem, mert, ha már ilyen könnyen beadja a derekát, kapjon valamit.

-Egy pohár Jack-et elfogadok - fogja meg a kezem, és a pult felé kezd húzni.
Kérek neki az általa (gondolom) kedvelt italból, és a kezébe nyomom. Miközben iszik, a szememmel fogságba ejtem az övét, így irányítva.
-Hasonlítasz valakire - mondja, miután a pultra helyezte az üres poharat.
-Mondták már, de fogalmam sincs ki az - felelek. - Nem táncolunk? - bökök a fejemmel a tánctér felé, ahol az emberek össze-vissza ugráltak a régi, mindenki által ismert rockslágerekre.
-Tudom, hogy te nem táncolni akarsz. Én sem szándékozom. Inkább menjünk hozzád - simítja egyik tenyerét a mellkasomra, a másikat pedig a farmerem elejére.
-Csapjunk a közepébe - mondom, és szó nélkül kihúzom a bárból, hogy taxiba szállva, alig 10 perc alatt elérjünk a házamhoz. A hely előtt sorakoztak az emberekre várakozó autók, így bepattanva egyikbe a sofőrhöz hajolva elmondom a címem. Hamarabb érünk oda, mint gondoltam, így meg sem várva mit mond, a kezébe nyomom a pénzt, és a csaj kezét megfogva húzom el a bejárati ajtóig. Kinyitom, és előre engedem, majd a biztonság kedvéért vissza is zárom, mielőtt a csaj után mennék.
-Még meg sem kérdeztem a neved - szólalok meg, így ráijesztve a nekem háttal álló lányra.
-Ana vagyok - pördül meg. - Te pedig...
-Christian - amint kimondom lecsapok az ajkaira, így megakadályozva, hogy valamit is mondani tudjon még.
-Nincs rajtam bugyi - jegyzi meg, én meg elmosolyodok, és a falhoz nyomom. A nyakát kezdem el harapdálni, hogy megmaradjanak a ma este nyomai, akkor is, ha holnapra semmire nem fog emlékezni.
Könnyen lehúzom róla a pólóját, persze az ő segítségével, majd ő is elkezdi kigombolni az ingemet. Gyorsan végez vele, majd el is dobja valahova, de nem zavar, majd megkeresem. Egy mozdulattal kikapcsolom a melltartóját, Ana pedig az övemmel szórakozik, és elég nehézkesen sikerül neki kicsatolni. Besegítek neki, és a szárára ráállva kilépek belőle. Ana, nem törődve semmivel, benyúl az alsógatyámba, és simogatni kezd. Idegesít, hogy még mindig rajtam van a már szűk alsóm, így két ujjamat beleakasztom, és letolom magamról, hogy végre elérhessem a mennyországot, ezzel a kis hidrogén szőke hajú lánnyal, aki olyan könnyen adja magát, hogy az emberekben akár az is felmerülhet, hogy nemsokára meghal. Vagy csak terjeszti az AIDS-et.
Amint az utolsó ruhadarab is lekerül rólam, Ana a nyakamba kapaszkodva felugrik rám, és a lábait a derekam köré kulcsolja. Nem szakadunk el egymás ajkaitól, ha igen, akkor a másik nyakát harapdáljuk.
Nem törődve azzal, hogy rajta van még a miniszoknyája, egy lökéssel belé hatolok, ami következtében hangosan felsikít. Egyre gyorsabb tempót kezdek diktálni, egészen addig, amíg el nem érjük a célt. Mindkettőnk teste megremeg, a tagjaim lezsibbadnak, és elfekszünk a padlón. Kellemes érzés tölt el, főleg amiatt, mert ezeket az élményeket két hónapig mellőznöm kellett. Hogy rohadna ketté a rehab!
Feltérdelek, majd felnyomom magam állásba, és Ana-t is felsegítem. A szobám felé indulunk, hogy ott folytassuk azt, amit most fejeztünk be. Hagyja magát, nem is kell kérlelni, és amint elfekszek az ágyon, a térdemre ül, és kényeztetni kezdi, a még mindig álló férfiasságom.

~ 2.

Sziasztok! Kész az új rész, ami igaz, még mindig rövid lett, de remélem azért tetszik. A következő terveim szerint már hosszabb lesz, de nem tudom mikor hozom majd. Egyenlőre csak ez van, úgyhogy jó olvasást! 

Fejenként egy elszívott cigi után, lépünk csak be az ajtón, de érzem, hogy ez nem a legjobb ötlet. Amint átlépem a küszöböt máris meghallok egy hangot, ami az őrületbe kerget.
-Szia Chris - nyávog a ribanc oldalról. - Rég láttalak...
-Tudom mit akarsz, nem foglak meghúzni, már mondtam. A zenémbe se szólj bele, nem azért tartanak, hogy belepofázz az olyan dolgokba, amikről fingod sincs. Azért tartanak, hogy az embereknek legyen kit kefélniük - vetem neki oda, úgy, hogy rá se nézek.
-Baszd meg köcsög - fordul sarkon és elindul a nekünk háttal álló nagyfőnök felé. Egy puszit nyom az arcára, és ott, a folyosó közepén vetkőztetni kezdi.
-Gyertek már! - rántja meg Andy Oli és az én kezemet.
-Megyek - lépek felé, Oli viszont csorgó nyállal nézné az élő pornót. - Gyere Oli, majd máskor megnézed - szólok neki is, mire csak bólint egyet, és utánunk jön.
A Kill Yourself feliratot viselő ajtón benyitok, így meglátom a mi birodalmunkat. Innen nyílik Travis irodája, a hangszertároló, és természetesen a próbaterem is. Ez csak egy úgynevezett "pihenőszoba" vagy mi. Egy L alakú kanapé, plazmatévé, és hozzá kötött X-Box.
-Régen jártam itt - rakom le a gitáromat, és levetem magam a kanapéra. A hűtő felé nyúlok, hogy kivegyek belőle egy dobozos sört, és bekapcsolom a tévét.
-Mi tegnap. De nélküled csak jammeltünk. De született pár új szám - nyom a kezembe Mark vagy 10 lapot, amin dalszövegek vannak. Gyorsan átfutom őket, és elismerően bólintok.
-Ezek kibaszott jól sikerültek. Az én részem is megvan?
-Persze - vágta rá Andy. - Te hallod, ameddig Travis megjön felveszünk egy számot, és megyünk megünnepelni, hogy kikerültél a börtönödből.
-A luxusbörtönödből - helyesbít Oli. - Na, takarodj be szépen a gitároddal együtt, és játszd el nekünk a dalt.
-Melyiket?
-Kill Yourself - feleli Mark. - Mert szerinted melyiket? Ez a kezdőszám.
-Jó, na - mosolyodok el.
Pengetni kezdem a hangszeremet, amiből gyönyörű hangokat sikerül előcsikarnom, egyetlen mozdulatommal is.
Fél óra alatt meg van az egész, hiba nélkül, majd Mark következik a dobok mögött.
2 óra alatt kész lett az egész. Mondjuk Oli mellett nem nehéz. Alapból hangmérnöknek tanult, így, amíg mi csak pislogunk, ő tökéletesre alakítja a különböző sávokat.
-Sziasztok srácok - nyit be Travis.
Ő sem változott. Ing, farmer és napszemüveg. Ja, meg tornacipő.
-Csá - köszönünk egyszerre.
-Zúzunk bulizni! - pattan fel Oli, majd Mark is, és együtt ugrálják körül a menedzserünket. Mi hárman, mint az értelmesek nyugodtan indulunk el.
-Hova? - fordulok körbe, mert fogalmam sincs, hol van Oli kedvenc helye.
-Erre - int a gitáros, mi pedig csendben követni kezdjük. Mindegyikünk oda akar már érni, hogy nyugodtan piálhassunk, röhöghessünk. Egyszóval, hogy pörögjünk.
5 perc sem telik el, míg egy puccosnak tűnő klub elé érünk, ahol alig lézeng egy-két ember.
Könnyen bejutunk, és egyszerre indulunk meg 5 különböző irányba asztalt foglalni. Végül ahhoz ülünk, amire a legkevésbé lehet rálátni. Oli szerint itt jót lehet szopatni...
Travis fizeti az első kör piát, amit gyorsan magunkba is döntünk. Lényegtelen, hogy mi, vagy mennyi, csak annyi számít, hogy minél jobban üssön.
Hát akkor kezdődjön a buli...

~ 1.

Sziasztok! Itt van az első rész, kész lett. Eléggé rövid, de első résznek nem is akartam sokkal hosszabbat, ennyi elég. A részek 1-2 rész múlva hosszabbak lesznek. Remélem tetszeni fog, a rész, a blog. Jó olvasást!

Lassan kicipzározom a basszusgitáromat rejtő tokot, amiben az a tàrgy fekszik, ami az életemet jelenti nekem. Most először zenélek azóta, hogy kiengedtek a rehabról. Igen, rehabon voltam. A gyógyszerfüggőség komoly probléma, de nem lehet ellene tenni.
A fejemet lehajtom, és pengetni kezdek. Fekete hajam, a szemem elé hullik, így csak a húrok egy részét látom. Még így is tökéletesen elgitározom a kedvenc dalom, a Longview basszusrészét.
Teljesen belemerülök a zenébe, csak arra eszmélek fel, hogy a telefonomból üvölteni kezd a Korn.
Ez mi? Ki ordíttat Korn-t a házámban? Ja, hogy ez a telefonom? Bassza meg, ki a szar hív ilyenkor?
-Mi van? - szólok bele gorombán, de a vonal másik végéről csak nevetést hallok. Arcomra mosoly kúszik, mert tudom, egy olyan ember hív, akivel két hónapja beszéltem utoljára.
-Neked is szia Chris - mondja Andy. - Hallom, hogy kiengedtek a rehabról.
-Pont most? - morgom. - Nem lehetett volna egy kicsit később hallanod? Ki mondta?
-Az most lényegtelen. De te, barátom, most felállsz az ágyadról, elrakod a gitárodat, és idetolod a segged a stúdióhoz. A gitároddal együtt - hallom, ahogy beleszív a cigijébe. - Kellesz a felvételekhez, és Oli-ék is hiányolnak. Húsz perc múlva a stúdió előtt - nyomja ki a telefont.
Még morgok valamit, és a gitáromat visszahelyezem a tokjába, hogy semmi baj ne érhesse.
Fellököm magam az ágyamról, és bemegyek a fürdőbe, hogy felzselézzem a hajam, és kihúzzam a szemem. Amint kész vagyok megbontom a cigisdobozom, és kihúzok belőle egy szimpatikus szálat. Az öngyújtóm kattan, és a rúd már az ajkaim között fekszik.
A kezembe kapom a tokot, és a zsebembe süllyesztek pár pengetőt, a cigimet és a gyújtómat.
Bezárom magam mögött az ajtót, és sietős léptekkel indulok a munkahelyem felé, ahol tudom, már többen is várnak. A banda, és a stúdió ribanca, Jennifer.
Már távolról hallom Oli elmebajos röhögését, aki -gondolom- a saját elcsépelt poénján nevet.
-Mi olyan vicces? - érek melléjük és lecsekkolom, hogy mennyit változtak ez alatt a két hónap alatt. Konkrétan semennyit.
Oli még mindig ugyan olyan idegbajos, a haja még mindig barna, persze a szőke rész kivételével, ami tökéletesen látszik, ha felzselézi.
Mark tetkói nem gyarapodtak, vagy csak nem feltűnően, mert az egész testét minták borítják.
Andy fekete haja az ég felé van zselézve, zöld szemét most is kihúzta.
-Szia, haver. Rég láttalak - pacsizik le velem Oli, majd Mark is. Andy csak karba tett kézzel álldogál, és mikor mellé lépek, simán megölel.
Andy-vel van és volt mindig is a legszorosabb kapcsolatom. Egész kiskorunk óta ismerjük egymást, együtt fedeztük fel a rockot. Együtt terveztük el, hogy bandánk lesz. És most már van.
Egy bandánk, ami igaz, hogy még nem ismert és még csak egy rendes lemezünk van, de dolgozunk ezeken. Két haverunk, akik a banda tagjai, és egy csodálatos menedzserünk, aki csak 4-5 évvel idősebb nálunk.

~ Sziasztok!

Sziasztok! Ez, mint látjátok egy újabb blog a sok közül.
A blog egy bandáról fog szólni, de nem fanfiction, nem 1D, semmi ilyen. Csak egy londoni rock banda. Andy Bennett, Oli Coleman, Mark Hooligans és Christian Reed a tagok.
A számaik vagy létező bandák ismeretlenebb számai, vagy kitalált számok lesznek, mindig máshogy.
Chris szemszögéből írom az egészet, azért, mert ritka az olyan blog, ami pasi szemszögéből van írva. Nem tervezem "love story"-nak, de még akár az is kisülhet belőle.

Most ennyit a blogról, remélem olvasni fogjátok. A blog első része június 16-17-én lesz, de addig folyni fog az egész részírásos dolog.
Sziasztok!

U.i.: A karaktereknél megtaláljátok a srácokat.