~ 8.

Megint kedd, megint rész. Itt a rész, jó olvasást!

Este tízkor kapom csak fel a basszusgitáromat rejtő tokot, majd a mobilomat, és a cigisdobozomat is elsüllyesztem a zsebemben. A kulcsot elveszem a bejàrati ajtó mellett lévő kampóról, és bezárom magam mögött.

Lassú léptekkel haladok a stúdiónk felé, ami előtt Jessica, a hely ribanca álldogál, prédára vàrva. Amint megpillant, elmosolyodik, és felém veszi az irányt. Fájdalmasan felnyögök, mikor mellém ér, és méteres műkörmeit végighúzza a felkaromon. Kiráz a hideg ott ahol hozzám ér, és bár ritkán mondok ilyet, ezt a nőt tutira nem húznám meg.

-Szia Christian - mondja, mire morgok valami köszönés félét, és egy kicsit meglökve kikerülöm.

A hosszú folyosón végigmegyek, és kopogás nélkül benyitok az utolsó ajtón, amin kacskaringós betűkkel a Kill Yourself felirat áll.

-Sziasztok - lépek beljebb, és elhelyezem a sarokba a sötét tokot, ami a kedvenc piros gitáromat rejti. -Mióta vagytok itt? - érdeklődöm, mert már mindenki csak bámul ki a fejéből.

-Tudod Chris... az este az tág fogalom - grimaszol Oli, Mark pedig kinyújtja a középső ujjait. Trav követi a példáját, Andy pedig a hátamra ugrik, és úgy újságolja el a hírt, miszerint mi fellépünk. Nem mintha nem tudnám.

-Csekkoltátok a zenét? - kérdezem, mikor letelepszem a dohányzóasztalon fekvő laptop elé.

-Nem - rázzák a fejüket, én meg a youtube-on keresem meg azt a számot, amit ma már hallgattam. Jó, nem csak azt az egyet...

Könnyen megtalálom, és màr el is indítom, közbe pedig a srácok reakcióit figyelem. Andy elismerően biccent, Oli ritmusra mozgatja a fejét, Travis-nek a szeme csillog, pont, mikor mi játszottunk neki először. Mark-on semmit nem látok, ő csak a képernyőt bámulva figyeli a tagokat.

-Na? - nézek körbe.

-Király - mosolyodik el Andy. Oli csak a hüvelykujját emeli a magasba, Mark pedig meghajol a gép előtt, ezzel jelezve: a banda elnyerte a tetszését, Trav pedig vigyorogva összecsapja a tenyerét.

-Húzzatok gyakorolni - mutat a menedzserünk az üveg mögött lévő szobára, ahol a dob és Oli gitárja már vár ránk. A tokot felemelve bemegyek a kis szobába, és ott várom meg a többieket, akiknek még valamit el kellett intézniük. Nem értem, hogy nekem miért kell itt rohadnom, amíg ők valamit szervezkednek, de így legalább nyugodtan el tudtam szívni egy nikotinrudat, amit természetesen Travis készletéből csórtam. Ez szokásom, amikor nincs a közelben, hiszen az irodájában ha nincs húsz doboz, akkor egy sincs. Kényelembe helyezem magam az 'L' alakú kanapén, aminek bármely részéről tökéletes rálátás nyílik a tévére. Várom, hogy visszajöjjenek a srácok, közbe mélyeket szívok a cigiből, és hosszan tartom lent a káros anyagot a tüdőmben. A füst, ami kitalál a számból, a mennyezet felé igyekezik, de az út felénél semmivé foszlik. A lábamat a dohányzóasztalon pihentetem, amin, a két koszos tornacipőn kívül a laptop és egy hamutartó is fekszik. 

Egy óra múlva térnek csak vissza, vigyorogva, mint a tejbe tök. Zavartan pillantok fel az X-Box karról, amivel a tévében futkosó pici embereket irányítom. Meg sem szólalnak, helyette egyből az üveg mögötti helyiségbe mennek. Követem őket, és csak akkor szólalnak meg, mikor belépek közéjük.

-Melyik számokat játsszuk? - néz fel a dobok mögött Mark, mire Oli izgatottan ugrálni kezd, Andy pedig a mikrofonnal a kezében futkos fel-alá.

-Mit vettek be? - nézek a dobosra, aki vállat vonva csak annyit felel:

-Semmit. Csak izgatottak.

-Mert? - kérdezősködöm tovább, mire Oli végre megszán és elém lép.

-Billie Joe Armstrong ott lesz a fellépésen. Ha tetszik neki a zenénk, a következő albumunkat az Adeline fogja kiadni. Trav szervezte le nekünk, pont itt lesz valami miatt.

-Ezt nem hiszem el - motyogom meglepetten, mivel mindig is csodáltam az énekest, akivel most, akár szemtől-szemben is találkozhatunk. Ráadásul ha tetszik neki minden, még Amerikába is megyünk. - Akkor viszont állítsuk össze a számlistát. Úgy, mintha nem tudnánk, hogy itt lesz.

- A Kill Yourself lesz a kezdőszám - szólal meg Andy, én pedig kitépek egy lapot a szoba közepén heverő füzetből, és írni kezdek. - A második most is a Never never.

-A harmadik a Don' Leave me, a negyedik pedig a Hate me - folytatja Oli

-Oké, eddig 3 saját, és egy feldolgozás szám. Jöhet még egy feldolgozás, ami legyen a... Sweet Child O' Mine - vágja rá Mark.

-Aztán a Kill me, és a Longview. És már is benne van egy Green Day szám a listában. Már csak hármat kell összeszedni. Például az I don't care.

-Ez eddig nyolc - számol Oli, én meg vadul bólogatni kezdek. - Ebből három feldolgozás. Ha lesz még egy, és egy saját, úgy pont megvan a 10, és fölényben vannak a sajátok. Hagy válasszak én feldolgozást! - ugrál megint, mi pedig, mivel mással úgysem lehetne lenyugtatni - maximum egy könyökössel - belemegyünk. - Akkor játsszuk el a TNT-t.

-Tökély - vigyorodok el, mert tudom, ezt a számot mindannyian szeretjük. - És... legyen a Rock 'N' Roll.

-10 szám, és le is telik az időnk. Most pedig próbáljuk el őket - tapsol kettőt Andy, mire mindenki a helyére pattan, és - esetemben - behangolja a hangszerét. - Akkor, az első számmal, a Kill Yourself- fel kezdünk.

-Biztos? - nézek fel, hiszen eléggé ijesztő szám. - Kezdjünk inkább a Rock 'N' Roll- lal. Az nem ilyen elvont, sőt, az a legeredetibb. Vagyis... az a legkevésbé elvont, vagy mi.

-Oké - bólint rá Oli és Mark, Andy pedig elgondolkozva figyelt minket. 

-Legyen. Akkor nyilazd át a listán - mondja az énekes, mire a papírdarabhoz ugorva, az utolsóként leírt dalt előre nyilaztam. - Most már kezdhetjük? - fordul körbe unottan Andy, mi meg vigyorogva beordítunk egy-egy "igen"-t.

-Akkor szóljon a Rock 'N' Roll! - ordítok az előttem felállított mikrofonba, ami a hangra egy kicsit megremeg.