~ 2.

Sziasztok! Kész az új rész, ami igaz, még mindig rövid lett, de remélem azért tetszik. A következő terveim szerint már hosszabb lesz, de nem tudom mikor hozom majd. Egyenlőre csak ez van, úgyhogy jó olvasást! 

Fejenként egy elszívott cigi után, lépünk csak be az ajtón, de érzem, hogy ez nem a legjobb ötlet. Amint átlépem a küszöböt máris meghallok egy hangot, ami az őrületbe kerget.
-Szia Chris - nyávog a ribanc oldalról. - Rég láttalak...
-Tudom mit akarsz, nem foglak meghúzni, már mondtam. A zenémbe se szólj bele, nem azért tartanak, hogy belepofázz az olyan dolgokba, amikről fingod sincs. Azért tartanak, hogy az embereknek legyen kit kefélniük - vetem neki oda, úgy, hogy rá se nézek.
-Baszd meg köcsög - fordul sarkon és elindul a nekünk háttal álló nagyfőnök felé. Egy puszit nyom az arcára, és ott, a folyosó közepén vetkőztetni kezdi.
-Gyertek már! - rántja meg Andy Oli és az én kezemet.
-Megyek - lépek felé, Oli viszont csorgó nyállal nézné az élő pornót. - Gyere Oli, majd máskor megnézed - szólok neki is, mire csak bólint egyet, és utánunk jön.
A Kill Yourself feliratot viselő ajtón benyitok, így meglátom a mi birodalmunkat. Innen nyílik Travis irodája, a hangszertároló, és természetesen a próbaterem is. Ez csak egy úgynevezett "pihenőszoba" vagy mi. Egy L alakú kanapé, plazmatévé, és hozzá kötött X-Box.
-Régen jártam itt - rakom le a gitáromat, és levetem magam a kanapéra. A hűtő felé nyúlok, hogy kivegyek belőle egy dobozos sört, és bekapcsolom a tévét.
-Mi tegnap. De nélküled csak jammeltünk. De született pár új szám - nyom a kezembe Mark vagy 10 lapot, amin dalszövegek vannak. Gyorsan átfutom őket, és elismerően bólintok.
-Ezek kibaszott jól sikerültek. Az én részem is megvan?
-Persze - vágta rá Andy. - Te hallod, ameddig Travis megjön felveszünk egy számot, és megyünk megünnepelni, hogy kikerültél a börtönödből.
-A luxusbörtönödből - helyesbít Oli. - Na, takarodj be szépen a gitároddal együtt, és játszd el nekünk a dalt.
-Melyiket?
-Kill Yourself - feleli Mark. - Mert szerinted melyiket? Ez a kezdőszám.
-Jó, na - mosolyodok el.
Pengetni kezdem a hangszeremet, amiből gyönyörű hangokat sikerül előcsikarnom, egyetlen mozdulatommal is.
Fél óra alatt meg van az egész, hiba nélkül, majd Mark következik a dobok mögött.
2 óra alatt kész lett az egész. Mondjuk Oli mellett nem nehéz. Alapból hangmérnöknek tanult, így, amíg mi csak pislogunk, ő tökéletesre alakítja a különböző sávokat.
-Sziasztok srácok - nyit be Travis.
Ő sem változott. Ing, farmer és napszemüveg. Ja, meg tornacipő.
-Csá - köszönünk egyszerre.
-Zúzunk bulizni! - pattan fel Oli, majd Mark is, és együtt ugrálják körül a menedzserünket. Mi hárman, mint az értelmesek nyugodtan indulunk el.
-Hova? - fordulok körbe, mert fogalmam sincs, hol van Oli kedvenc helye.
-Erre - int a gitáros, mi pedig csendben követni kezdjük. Mindegyikünk oda akar már érni, hogy nyugodtan piálhassunk, röhöghessünk. Egyszóval, hogy pörögjünk.
5 perc sem telik el, míg egy puccosnak tűnő klub elé érünk, ahol alig lézeng egy-két ember.
Könnyen bejutunk, és egyszerre indulunk meg 5 különböző irányba asztalt foglalni. Végül ahhoz ülünk, amire a legkevésbé lehet rálátni. Oli szerint itt jót lehet szopatni...
Travis fizeti az első kör piát, amit gyorsan magunkba is döntünk. Lényegtelen, hogy mi, vagy mennyi, csak annyi számít, hogy minél jobban üssön.
Hát akkor kezdődjön a buli...