2014. június 26., csütörtök

~ 3.

18+
10 perc alatt is eleget ittunk már ahhoz, hogy elkezdjük figyelni a táncparketten -és esetenként az asztalon- táncikáló csajokat figyeljük. Oli gyorsan lelép valami csajt kergetni, hogy ágyba tudja vinni, mi pedig még mindig a sarokban üldögélünk.
-Te hallod, figyeld azt a fekete rövid hajú csajt! - mutat el az egyik irányba Andy, de nem látok senkit. - Várj. Az ott egy pasi - húzza el a száját. - Mindegy, elmehetne nőnek is ilyen külsővel.
Elröhögöm magam a srác balfaszságán, majd Travis felé fordulnék, csakhogy ő elment Mark-kal csajozni.
-Tudod mi hiányzott?
-Nem - csóválja a fejét az énekesünk.
-A buli, a pia, a csajok, és a kokó - sorolom, mire csak ravasz mosolyra húzza a száját, így elárulva, hogy tervez valamit. Azt én sem tudom, hogy mit, de ez a mosoly mindig is azt jelentette, hogy jó ötlete van.
-Mi van, ha azt mondanám, ezek közül, ma minden megvalósulhat? - húzza fel kérdőn a szemöldökét, aminek következtében, nekem is felfelé görbül a szám.
-Azt mondod, hogy van valamid, ami fehér, és por, és... függőséget okoz? Ami orron keresztül jut a szervezetedbe, és olyan élmény, mintha csak repülnél? Olyan cucc, ami felerősíti az érzékszerveid, amitől ellazulsz, amitől feloldódsz? Van nálad, Andy?
-Van - bólint. - Itt, a zsebemben. Ma vettem, gondoltam, jövünk bebaszni, akkor holnap, ne csak a piától legyünk szarul - von vállat, és már elő is kotorja a zsebében tárolt, porral telített zacskót. Elégedetten mosolyodok el, ahogy a kezembe adja, én pedig megforgatom az ujjaim között az említett cuccot.
Andy kiszedi a zacsit a kezemből, hogy kiborítson valamennyit az asztalra, majd egy söröskupakkal utcákat alakít ki belőle. Elővesz még egy bankót is, amit rutinosan összecsavar, és felszívja vele a két utcáját. 
A kezembe nyomja a bankót, és szép lassan a fehér por fölé hajolok. Gyorsan felszívom a nekem hagyott kokaint, és megtörlöm az orrom, ezzel eltüntetve az árulkodó jeleket. A hatás azonnali.
Az agyam, minden végtagommal együtt lezsibbad, olyan, mintha újjászülettem volna. Viszont az érzékeim felerősödnek. Az árnyékok barátságos árnyakká válnak, olyanokká, amilyenek a plüssmacik. Jobban feltűnik a ribancok lejárt, '80-as évekbeli ruhája és sminkje. Csak az a baj, hogy nem 1980-at írunk. Hanem 2014-et. Igaz, hogy ez London legelhagyatottabb része, és itt élnek azok, akik még nem olvadtak bele a világba, és nem is szándékoznak. 
Felpattanok a helyemről és a táncoló tömeg felé indulok, hogy felcsípjek valami csajt. Könnyen észreveszek, egy hidrogénhajú, miniszoknyák, topos, túlsminkelt, velem egykorú csajt, aki egyedül táncikál. A háta mögé lépve, a tenyeremet a derekára simítom, mire a fenekét az ágyékomhoz dörgöli. 
-Szia - súgom a fülébe búgó hangon. 
-Szia - fordul felém, és nem tétlenkedik, elkezdi nyaldosni a nyakamat. 
-Meghívhatlak valamire? - kérdezem, mert, ha már ilyen könnyen beadja a derekát, kapjon valamit.
-Egy pohár Jack-et elfogadok - fogja meg a kezem, és a pult felé kezd húzni.
Kérek neki az általa (gondolom) kedvelt italból, és a kezébe nyomom. Miközben iszik, a szememmel fogságba ejtem az övét, így irányítva.
-Hasonlítasz valakire - mondja, miután a pultra helyezte az üres poharat.
-Mondták már, de fogalmam sincs ki az - felelek. - Nem táncolunk? - bökök a fejemmel a tánctér felé, ahol az emberek össze-vissza ugráltak a régi, mindenki által ismert rockslágerekre.
-Tudom, hogy te nem táncolni akarsz. Én sem szándékozom. Inkább menjünk hozzád - simítja egyik tenyerét a mellkasomra, a másikat pedig a farmerem elejére.
-Csapjunk a közepébe - mondom, és szó nélkül kihúzom a bárból, hogy taxiba szállva, alig 10 perc alatt elérjünk a házamhoz. A hely előtt sorakoztak az emberekre várakozó autók, így bepattanva egyikbe a sofőrhöz hajolva elmondom a címem. Hamarabb érünk oda, mint gondoltam, így meg sem várva mit mond, a kezébe nyomom a pénzt, és a csaj kezét megfogva húzom el a bejárati ajtóig. Kinyitom, és előre engedem, majd a biztonság kedvéért vissza is zárom, mielőtt a csaj után mennék.
-Még meg sem kérdeztem a neved - szólalok meg, így ráijesztve a nekem háttal álló lányra.
-Ana vagyok - pördül meg. - Te pedig...
-Christian - amint kimondom lecsapok az ajkaira, így megakadályozva, hogy valamit is mondani tudjon még.
-Nincs rajtam bugyi - jegyzi meg, én meg elmosolyodok, és a falhoz nyomom. A nyakát kezdem el harapdálni, hogy megmaradjanak a ma este nyomai, akkor is, ha holnapra semmire nem fog emlékezni.
Könnyen lehúzom róla a pólóját, persze az ő segítségével, majd ő is elkezdi kigombolni az ingemet. Gyorsan végez vele, majd el is dobja valahova, de nem zavar, majd megkeresem. Egy mozdulattal kikapcsolom a melltartóját, Ana pedig az övemmel szórakozik, és elég nehézkesen sikerül neki kicsatolni. Besegítek neki, és a szárára ráállva kilépek belőle. Ana, nem törődve semmivel, benyúl az alsógatyámba, és simogatni kezd. Idegesít, hogy még mindig rajtam van a már szűk alsóm, így két ujjamat beleakasztom, és letolom magamról, hogy végre elérhessem a mennyországot, ezzel a kis hidrogén szőke hajú lánnyal, aki olyan könnyen adja magát, hogy az emberekben akár az is felmerülhet, hogy nemsokára meghal. Vagy csak terjeszti az AIDS-et.
Amint az utolsó ruhadarab is lekerül rólam, Ana a nyakamba kapaszkodva felugrik rám, és a lábait a derekam köré kulcsolja. Nem szakadunk el egymás ajkaitól, ha igen, akkor a másik nyakát harapdáljuk.
Nem törődve azzal, hogy rajta van még a miniszoknyája, egy lökéssel belé hatolok, ami következtében hangosan felsikít. Egyre gyorsabb tempót kezdek diktálni, egészen addig, amíg el nem érjük a célt. Mindkettőnk teste megremeg, a tagjaim lezsibbadnak, és elfekszünk a padlón. Kellemes érzés tölt el, főleg amiatt, mert ezeket az élményeket két hónapig mellőznöm kellett. Hogy rohadna ketté a rehab!
Feltérdelek, majd felnyomom magam állásba, és Ana-t is felsegítem. A szobám felé indulunk, hogy ott folytassuk azt, amit most fejeztünk be. Hagyja magát, nem is kell kérlelni, és amint elfekszek az ágyon, a térdemre ül, és kényeztetni kezdi, a még mindig álló férfiasságom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése